Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

ditványainak mellőzése miatt emeltetett. Minthogy azonban védőnek a kiegészítésre irányzott indítványai nincsenek tüzetesen megjelölve, részint pedig (ideértve különösen a vizsgáló bírónak és jegyzőkönyv vezetőjének, úgyszintén az orvos-szakértőknek tanukként való kihalgattatását) egyáltalában helyt sem foghattak, állatorvosnak meghívása pedig az orvos-szakértők jelenléte által teljesen feleslegessé volt téve : tehát az ezekre irányzott kérelmek helyesen mellőztettek : az ezek miatt támasztott semmiségi panaszt elutasitani kellett. Ugyanennek a védőnek azt a semmiségi panaszát, amit a BP. 427. §. 6. pontjára alapított, azért kellett elutasitani, mert az esküdtek határozata lényegében sem nem homályos, sem nem érthetetlen és nem is hiányos. Mert a midőn az esküdtek Kohlmann Istvánt tettességének megállapítása mellett egyidejűleg abban is bűnösnek mondották, hogy ő tettestársát, ifj. Gottlieb Lajost és a bűnsegédeket Kohlmann Terézt és Kohlmann Ilonát a cselekményre felbujtotta, csak oly tényt állapítottak meg, ami a tettesség mellett valóban elkövethető volt. Az esküdteknek ez a határozata tehát a BP. 427. §-ának 6. pontjára alapított semmiségi panaszra okul nem szolgálhatott. Az anyagi semmiségi okok közül a BP. 385. §. I. a), bj és c) pontjára fektetettek azért voltak elutasitandók, mert kétség nem férhet ahhoz, hogy az esküdtek által megállapított tettek bűncselekmények tényálladékait magukban foglalják ; a kir. törvényszék által e cselekményeknek minősítése a Btk. rendelkezései szerint eszközöltetett ; az esküdtek pedig egy oly ténykörülményt sem fogadtak el valónak — mi az elitélt vádlottakra nézve — a büntethetőséget kizárná. Magukra a ténymegállapításokra nézve pedig a m. kir. Curia a BP. 437. §-ának értelmében az ítélő bíróság által valóknak elfogadottakhoz kötve levén, azoknak állítólagos helytelensége semmiségi okul fel sem hozható. A BP. 385. §. 2. pontjára alapított semmiségi panaszok elutasitandók voltak, mert az ítélő bíróság sem Kohlmann Istvánra, sem Kohlmann Istvánnéra nézve — akiknek érdekében e pont érvényesíttetni kívántatnék — a büntetések kiszabásánál a törvényben megvont határokat tul nem lépte ; ami pedig az idézett §-nak 3-ik pontját illeti, mi szintén az első és második rendű