Büntetőjogi döntvénytár. Az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás körébe tartozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, 1. kötet (Budapest, 1901)

bíróság ő felőle vélelmezni, hogy az esetleg elejtendő vádnak képviseletét nem hajlandó átvenni. Ez pedig egészen más, mint a magáninditvány hallgatólagos visszavonásának vélelme. Sőt az 52. sz. curiai döntvény e vélelmével szemben, a BP. által előirt figyelmeztetés éppen azt fejezi ki, hogy a már előterjesztett magáninditvány alapján a kir. ügyész mindig eljárhat a vád képviseletében, ha idején a magáninditvány kifejezetten vissza nem vonatik ; valamint, hogy a* magáninditványra jogosultnak a főtárgyalásról való elmaradása, csakúgy mint más sértetté is, csak akkor járhat a vád szempontjából a bünper folyamára következmény nyel, ha a kir. ügyész a vádat elejti, amennyiben elmaradása miatt ugy a magáninditványra jogosult, mint más sértett is elesik a vád képviselete átvételének,, a pótmagánvád emelésének jogától. Mikor mégis az eljáró kir. törvényszék a megidézett magáninditványra jogosultnak meg nem jelenéséhez a BP. most emiitett rendelkezésétől eltérő más, illetve a magáninditvány hallgatólagos visszavonásának az 52. sz. curiai döntvényben foglalt vélelmét fűzte, a korábbi szokásjognak oly megállapodását alkalmazta, mely a BP. szabályával ellenkezik s mely már ez oknál fogva ebben a BP. szerint kezelendő ügyben az 1897 : XXXIV. tcz. 27. §-ához képest hatálylyal nem bir. Ennek az eljáró kir. törvényszéktől alkalmazott vélelemnek a foglalatja pedig sérti a törvénynek a vád szempontjából lényeges rendelkezését. A büntetőperrendtartás 2. §. 1. bekezdése szerint a vádat rendszerint, tehát minden ki nem vett esetben, a kir. ügyészség képviseli. Minthogy pedig a kir. ügyész az idején előterjesztett és visszanem vont magáninditvány következtében vádat emelt s azt el nem ejtette ; minthogy továbbá a szolgálatadó kárára elkövetett lopás a BP. 41. §-a szerint nem tartozik a főmagánvádra üldözendő bűncselekmények közzé ; minthogy ezek szerint ebben a. bűnügyben sem a pót-, sem a főmagánvád esete fen nem forgott s következésképpen azokról a kivételekről sem lehetett szó, melyeket a BP. 2. §. 2. és 4. bekezdései az 1. bekezdés szabálya. alól kivon ; annálfogva önként érthető, hogy a kir. ügyésznek az