Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. illetve a Bp. 49. §-ának 2. bekezdésében meghatározott 30 napi határidőt kell bevárnia, hogy az arra jogosult sértett esetleg örökösei vagy hozzátartozói, ebbeli jogaik gyakorlása céljából jelentkezzenek. A törvényszék tehát nem tartozott kutatni azt, hogy a még az eljárás elején elhalt sértettnek maradtak-e örökösei vagy hozzátartozói, hanem csupán a 30 napi határidő leteltét kellett bevárnia. Ez a határidő az adott esetben a vádképviselettől való elállástól számítandó. Mivel pedig a kir. ügyésznek a felmentő ítéletben való megnyugvása, ami a vádképviselettől való elállással egyértelmű, a fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyvből megállapíthatóan, 1933. évi szeptember hó 9. napján történt, kétségtelen, hogy az a sértett, aki mint ilyen örökösi, illetve hozzátartozói minőségéből kifolyóan fellépni szándékozott, e naptól számított 30 nap alatt, tehát legkésőbb 1933. évi október hó 9. napjáig tartozott jelentkezni és részére ügygondnok is, amennyiben ennek szükségessége, valamely halaszthatatlan perbeli teendő folytán felmerült, csak ezen a határidőn belül lett volna kirendelhető. A törvényszék azonban, e részben hozott végzéséből kitetszően, az ügygondnokot csak 1933. évi október hó 21-én, vagyis az említett határidő eltelte után, tehát olyan időben rendelte ki, amidőn a sértettként fellépni óhajtó hozzátartozó, illetve örökös e minőségében sértettként fellépni, és a minőségében jogorvoslattal élni már nem volt jogosult. Az ekként elkésve történt ügygondnoki kirendelés folytán, az ügygondnok részéről használt jogorvoslat is elkésett azért, mert azt olyan időben gyakorolta, amikor sértettnek a vádképviselet átvételére való joga már megszűnt... 30. Adalék a könnyelműség és kényszerhelyzet elhatárolásához. Nem zárja ki az uzsora megállapítását az, hogy a túlzott mértékű ellenszolgáltatást nem a vádlott kérte, hanem azt a sértett maga ajánlotta fel és a vádlott azt csak elfogadta. ^Kúria 1933 dec 4 B m 3899/1933. sz \ Indokok .... A vádlott a Bp. 385. § 1. aj pontja alapján azért élt semmisségi panasszal, mert bűnössége nem állapítható meg, amennyiben bár igaz, hogy a sértett vagyontalan, keresetnélküli egyén, és hogy ő tudta ezt, amikor a kölcsönt nyújtotta neki, mégis maga ez a körülmény nem jelenti a jogi értelemben vett szorult anyagi helyzet kihasználását; magából abból a körülményből pedig, hogy a sértett milyen ígéretet tett — de amely ígéretet nem ő erőltetett ki belőle, nem állapítható meg a sértett könnyelműsége ; de nem állapítható meg ez abból sem, hogy a sértett téli kabátját télnek idején zálogba adta. Nem állapítható meg az, hogy közte és a sértett közt uzsorás szerződés létesült, mert nem ő kötötte ki a megállapított kamat mennyiségét, hanem azt felszólítás nélkül a sértett ígérte neki. Hiányzanak tehát a vádbeli bűncselekmény alkatelemei. Abból a valónak elfogadott tényből, hogy a sértett a kölcsön kérésekor megmondotta a vádlottnak azt, hogy azért adjon neki kölcsön, mert tartozik egy ügyvédnek s az, ha nem fizet, végre fogja őt hajtani; továbbá abból a való tényből, hogy a sértett állásnélküli kereskedősegéd, akinek semmi vagyona nincs, s akit az édesanyja tart el, s mindezekről a körülményekről a kölcsönadáskor a vádlott is tudomással bírt; valamint abból a valónak elfogadott tényből, hogy a vádlott — elfogadva a sértettnek ily értelmű ajánlatát — a sértettnek 25 P-t két napra 5 P kamat mellett adott kölcsön, és télvíz idején még a téli kabátját is zálogba adta : a kir. Kúria is arra következtet, hogy a sértett a vádbeli kölcsön felvétele alkalmával jogilag is szorultnak mondható