Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 27 a képesítés nem tőle függött: a Bth. 381. § 2. fontja szerint minősülő csalás bűntettében bűnös. (Kúria 1933. nov. 29. B III. 3206/1933. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlott a hozzáforduló B. Péter előtt kijelentette, hogy átsegíti őt a vizsgán, ha neki 600 P-t fizet, mire B. Péter a 600 P-ről szóló adóslevelet aláírta és 60 P-t a vádlottnak átadott. A sértett a vizsgán megbukott, de a vizsgáló bizottság ajánlatára a kereskedelmi minisztérium neki a pótvizsgát elengedte. A vádlottnak az az eljárása, hogy azzal bíztatta a hozzá támogatásért forduló s a vizsgára kellően el nem készült B. Pétert, hogy díjazás ellenében átsegíti őt a vizsgán, holott tudta, hogy ez nem tőle függ, alkalmas fondorlat volt a sértettnek megtévesztésére, az a körülmény pedig, hogy a sértettől előbb 2000 P-t, majd 1500, végül 600 P-t kért, ily összegről szóló kötelezvényt és 60 P készpénzt elfogadott, a jogtalan vagyoni haszonszerzési célzatot teszi nyilvánvalóvá. Minthogy továbbá a vádlott cselekménye folytán a sértett vagyoni kárt szenvedett, ez a cselekmény a csalás tényálladékát kimeríti. De helyes a cselekménynek a Btk. 381. § 2. pontja szerinti minősítése is, mert a vádlott mint az 1884 : XVII. tc. végrehajtása tárgyában kibocsátott 46,188— 1884. sz. ker. m. rendelet III. fej. 23. §-a értelmében — amely az 1922 : XII. tc. 33. §-a szerint ezidőszerint is érvényben van — a kereskedelemügyi miniszter által a kőmíves-, kőfaragó- és ácsmesteri vizsgáló bizottságba kinevezett tag, ezen különös megbízatásánál fogva a Btk. 461. §-a értelmében közhivatalnoknak tekintendő és ő a csalást megbízatása körében követte el. A vádlott cselekménye, miután a vádlott a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért, illetőleg annak elmulasztásáért jutalmat követelt, a Btk. 465. §-ban meghatározott megvesztegetés vétségének tényálladékát is kimeríti, ez azonban a csalás bűntettének tényálladékába az adott esetben egészen beolvadván, külön minősítés tárgyául nem szolgált. Téves a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, amely szerint a sértett csupán 60 P kárt szenvedett. A tényállás szerint ugyanis a sértett egy 600 pengőről szóló adóslevelet állított ki és adott át a vádlottnak, tehát ennek az összegnek erejéig adósává vált a vádlottnak. Az állandó joggyakorlat szerint pedig vagyoni kár a kötelezettség vállalása is és közömbös az, hogy részleges teljesítés történt-e, s mily összegben, továbbá közömbös a káros jogügylet megtámadhatósága is. A vádlott cselekménye e szerint a Btk. 380. § második tétele szerint az okozott kár összegére való tekintettel is bűntetté minősül. . . 27. A Btk. 404. §-ában meghatározott bűntett tényálladéka szempontjából közömbös, hogy a vádlott maga sajátkezüleg hamisítja vagy más által hamisíttatja-e meg, illetőleg tölti vagy tölteti ki a kérdéses okiratot. (Kúria 1933. nov. 29. B III. 2782/1933. sz.) Indokok : . . . A ténymegállapítás szerint a vádlott a sértett fél aláírásával ellátott, egyébként kitöltetlen váltót a sértett beleegyezése nélkül és tudatosan a létrejött megállapodás ellenére az alapváltóénál jóval nagyobb összegre jogtalanul töltette ki az arra jogosított intézet alkalmazottjával, s azt egy másik váltókötelezettsége fedezésére használta fel. Ez a tényállás a Btk. 404. §-ának a tényálladékát kimeríti. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amikor a vádlott bűnösségét azért nem