Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 21 a budapesti rendőrség ezen időpontig tényleg nem is tudott e szervezkedésről — részben ellenkezik a valónak elfogadott s ehelyütt irányadó tényekkel, részben pedig az idézett törvény 4. §-a szempontjából közömbös. A tényállás szerint ugyanis a biharnagybajomi csendőrörs vezetője már 1932. január havában a vádlottat gyanúsította a kommunista röpiratok terjesztésével s az akkor még Budapesten tartózkodó vádlott minden lépését ekkor már a budapesti hatóságok is figyelemmel kísérték, továbbá a vádlott 1932. január vagy február havában S. Ferenc útján értesült arról, hogy a bárándi csendőrörs már gyanút fogott és figyel. Minthogy pedig — ugyancsak az irányadó tényállás szerint — a vádlott csak 1932. március havában tett jelentést a rendőrségnek a mozgalomról, nyilvánvaló, hogy az idézett törvény 4. §-ában felállított az az előfeltétel, hogy a mozgalomnak a hatóságnál való följelentése csak az esetben zárja ki a büntethetőséget, ha az előbb történt, mintsem a mozgalmat a hatóság fölfedezte, hiányzik. Az a körülmény pedig, hogy a vádlott a bejelentés idejében esetleg nem tudott arról, hogy a csendőrség és a rendőrség már értesült a mozgalomról, a 4. § szempontjából közömbös. Nem helytálló a védelemnek az az érvelése sem, hogy a törvénynek az a kitétele, «aki előbb, mintsem azt a hatóság fölfedezte volna» csupán csak az elállás esetére vonatkoznék, s nem egyúttal a hatóságnál való följelentés esetére, mert ennek ellentmond a törvény szövege, de az észszerüség is, mert nem tehető fel, hogy a törvényhozás a mozgalom följelentőjének akkor is büntetlenséget kívánt volna biztosítani, ha a hatóság a mozgalmat már előbb fölfedezte. A kir. Kúria nem osztja ugyan a kir. ítélőtáblának azt a felfogását, mintha a följelentéssel együtt az elállásnak is fenn kellene forognia, mert ugyancsak a törvény szövegéből nyilvánvaló, hogy a törvény a büntetlenséget — közös előfeltétel (t. i. a hatósági felfedezésnek még meg nem történt volta) mellett — két különálló esetre kívánta biztosítani. Az elállás esetére, ha ezt a vádlott nemcsak társainak tudomására juttatja, hanem őket a mozgalom felhagyására bírni is törekszik, és ettől függetlenül a mozgalomnak feljelentése esetére. A vádlott javára azonban az első eset sem forog fenn, mert a vádlott részéről elállásról azért nem lehet szó, mert vádlott 1932. március havában már befejezte a bárándi kommunista szervezkedés kezdeményezését, mely cselekményének az állami rend szempontjából veszélyes következményei (sejtek szervezése, röpiratok terjesztése) ekkor már megvalósultak, s mert az 1932. márciusban bekövetkezett elállásról — még ha ez komolynak volna is tekinthető — társait sem nem értesítette, sem pedig őket a mozgalom felhagyására bírni nem törekedett. Egyébként helyesen következtetett a kir. ítélőtábla arra, hogy a vádlott elállása nem volt komoly ... 21. Hamis vád bűntettét követi el az, aki egy formailag ugyan meg nem szüntetett, de valójában egy bizonyos személlyel szemben elejtett nyomozásnak újra folyamatba tételét koholt tényállításokkal szorgalmazza. A Btk. 228. §-a szerint minősül a hamis vád olyan esetben, mikor a bűncselekmények üldözésére hivatott bármely hatóság a hamisan vádolt ellen irányuló intézkedést tett; ebből a