Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

8 Büntetőjogi Döntvénytár. A budapesti büntető járásbíróság most hivatkozott ítéletének azon része, amellyel a közlemény közzététele iránt újból nem intézkedett, és illetve az újból való közzététel elrendelését kifejezetten mellőzte, törvénysértő. Ugyanis a St. 30. §-a utolsó bekezdése imperatíve rendeli, hogy e § 3. pontjában meghatározott kihágás ügyében hozott büntető, tehát marasztaló ítéletben a közlemény közzététele iránt újból intézkedni kell. A törvénynek ez a parancsoló rendelkezése kizárja a méltányossági vagy egyéb szempontok figyelembevételével való minden bírói mérlegelés és szabad belátás (diszkréció) lehetőségét abban a kérdésben, hogy a közzététel elrendeltessék-e vagy sem. Ha ugyanis a törvényhozó valamely intézkedés megtételét nem kívánja kötelezőleg elrendelni, hanem azt a bíróság belátására bízza, akkor ennek feltételes igemód használata által ad kifejezést, mint pl. a St. 23. és 39. §-aiban a Bn. 1. §-ában s a Bv. 18., 19. §-aiban. Szabad bírói mérlegelésnek lehet továbbá helye a bűnösség megállapításánál is, s így jelen esetben esetleg annak elbírálásánál, hogy a panaszlott a másodízben történt közzététellel törvényszerű közzétételi kötelezettségének lényegileg nem tett-e eleget (1. a 898. szármí JEH-ot), s ennek folytán esetleg nem lett volna-e fölmentendő. Ámde (. . . Mint a fejben . . .) A St. 30. §-ának utolsó bekezdése azonfelül szoros összefüggésben van ugyanezen szakasz 2. bekezdésének azzal a rendelkezésével, hogy a 3. pont alapján kiszabott büntetés — a sértett indítványa alapján — mindaddig ismételhető, amíg a közzététel meg nem történik. Ezen rendelkezés alkalmazására ugyanis csak úgy kerülhet sor, ha a bíróság büntető ítéletében a közzététel újabb elrendelése iránt intézkedett, s az elítélt ezen újból rárótt kötelezettségének nem tett eleget. A St. 30. § utolsó bekezdésében tehát az a törvényhozói akarat nyilvánul meg, hogy a 23. §-a alapján elsőízben hozott bírói határozatnak feltétlen érvény szereztessék, hogy a szerkesztő azzal szemben ne dacolhasson, s hogy a panaszos a reá vonatkozó téves sajtóközleményekkel szemben részére a törvényben biztosított jogi eszközt eredményesen használhassa. Mindezen szempontok érvényesülését akadályozná meg a kir. járásbíróságnak az az álláspontja, hogy a St. 30. §-a alapján hozott büntetőítéletben a közzétételt újból nem kell feltétlenül elrendelni. A koronaügyész alapos perorvoslata folytán a törvénysértést megállapítani kellett. . . 5. /. A Bp.-ben nincs olyan jogszabály, mint a Pp. 555. §-ában, amely megengedi, hogy az elsőfokú bíró a határozata ellen használt fetfolyamodásnak maga is eleget tehet, hanem általában a szabály az, hogy a bíróság saját határozatait — a Bp. XXI. és XXII. fejezeteiben szabályozott eljárástól eltekintve — önmaga hatályon kívül nem helyezheti. — II. Büntetőparanccsal elintézett ügyben a vádlott terhére nincs helye ugyan újrafelvételnek, de ha a járásbíróság egyúttal hatáskör hiányában is járt el, a jogegység érdekében használt perorvoslat alapján a Kúria az ügyet az illetékes hatósághoz utalhatja.