Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

6 Büntetőjof/i Döntvénytár. felvétel rendelése iránt terjesztett elő indítványt. Ezen indítványban azt az új tényt kívánta bizonyítani, hogy ő a vámtisztnek önként, felhívás nélkül megmondta, hogy mennyi külföldi pénz van nála, s azt fel is mutatta. Az esztergomi járásbíróság az újrafelvételi tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint az ügyészségi megbízott a kir. Kúria B I. 892/1932. számú, s a büntető jogegységi tanács által hozott határozatára tekintettel, a tanúkihallgatás mellőzésével az újrafelvételi indítványt magáévá téve, az alapítélet hatályon kívül helyezésével elítélt felmentését indítványozta. A járásbíróság az elítélt által felajánlott bizonyításfelvétel mellőzésével perorvoslattal meg nem támadott — tehát jogerős — ítéletében H. Ernőt az alapítéleteknek hatályon kívül helyezésével a 4500/1931. M. E. rendelet 7. §-ában meghatározott kihágásnak vádja alól a Bp. 326. § 3. pontja alapján felmentette. A járásbíróság ítéletét azzal indokolja meg, hogy a kir. Kúria jogegységi tanácsának (B I. 892/1932.) számú határozata szerint a 4500/1931. M. E. sz. rendelete 7. §-ában meghatározott kihágásoknak elkövetési cselekménye a pénznek a ország területéről engedély nélkül való kivitele, amely csak az ország határán való átszállítássá valósul meg ; amíg a pénz a határon át nem jutott, ez a cselekmény bevégezve nincs, hanem legfeljebb a cselekmény kísérletéről lehet szó. A kihágás kísérlete azonban a Kbtk. 26. §-a értelmében nem büntethető. A járásbíróságnak ez a jogerős ítélete úgy az alaki, mint az anyagi jog szempontjából törvénysértő. A Bp. 558. § 1. bekezdése szerint a járásbírósági eljárásban is alkalmazandó Bp. 446. § 3. bekezdése és az 558. § 3. bekezdése, valamint a Bp. 462. § 1. és 5. bekezdése értelmében (. . . Mint a fejben I. . . .) Ezt a jogelvet kimondotta már a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a 98., 562. és 740. számú EH-aiban. A járásbíróság azonban az újrafelvételi kérvényben ajánlott bizonyítást föl sem vette, hanem pusztán az alapperben megállapított tényállás és ennek újabb jogi értékelése, az alkalmazott jogszabály eltérő értelmezése alapján hozta meg ítéletét, s így megsértette az alaki jognak fentebb idézett rendelkezéseit. De törvénysértő az újrafelvétel során hozott ítélet az anyagi jog szempontjából is. Ugyanis a 4960 1932. M. lí. szám (I. K. LI. évf. 10. sz. 181. old.) alatt kelt és a törvényben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott rendelet 3. §-a a 4500/1931. M. E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdését ennek magyarázataként azzal egészítette ki, hogy «Kijátszás minden olyan cselekmény, amelynek megállapíthatóan az a célja, hogy a rendeletben foglalt valamely tilalom vagy korlátozás érvényesülését meghiúsítsa*), így különösen a 4500/1931. M. E. számú rendelet 2. § 1. bekezdésében foglalt tilalom tekintetében a kijátszás be van fejezve, ha valaki az ott felsorolt valamely tárgyat vagy értéket kivinni törekszik, anélkül, hogy a kivitelre a Magyar Nemzeti Bank engedélyt adott volna. Ez a rendelet 1932. évi október hó 20. napján lépett életbe, s így akkor, midőn a kir. járásbíróság az újrafelvételi perben ítéletet meghozta, már hónapok óta hatályban volt s így — még ha a járásbíróság új tényállást állapított volna is meg — a vádlott abból az okból, hogy csak nem büntethető kísérletet követett el, fölmenthető nem lett volna. De nem indokolja a fölmentést az a körülmény sem, hogy a cselekmény elkövetése és az újrafelvételi ítélet meghozatala közti időben a Kúria jogegységi tanácsa egy hasonló kihágási ügyben az újrafelvételi ítéletben kifejtett okból kimondotta azt, hogy az ilyen cselekmény a Kbtk. 26. §-a értelmében nem büntethető, mert amint ezt a kir. Kúria jogegységi tanácsának 18. számú büntető döntvényének indokolása is kimondotta : a kir. Kúria döntvényei,