Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 143 kel zárassék le. A figyelőknek ily esetben kötelessége az elzárt területet állandóan szemmeltartani, az oda belépni szándékozókat feltartóztatni s egyben szükség esetén az előre megállapított jellel (pl. sípjellel) a lövést beszüntetni. Az irányadó tények szerint ilyen figyelők felállítása a lövészetet vezető D. Lajos vádlott részéről nem történt meg, pedig ez a biztonsági intézkedés adott esetben nemcsak azért volt kívánatos, mert a lőtér hosszában elvonuló harántgát miatt a lőállásból a terep a szomszédban elterülő footballpálya irányában áttekinthető nem volt, hanem azért is, mert a lőgyakorlat ideje alatt éppen a lőtér közvetlen közelében fekvő footballkapunál élénk labdajáték íolyt, aminek következtében a labdának a lőtér területére való esése és onnan való eltávolításának szüksége csaknem elkerülhetetlennek mutatkozott. De •eltekintve a biztonsági intézkedés elmulasztásától, a baleset elhárításának lehetősége valósággal adva volt D. Lajos vádlott számára annak folytán, hogy ő közvetlenül a baleset előtt éppen a figyelésre legalkalmasabb helyen, a footballkapu és a lőtér közötti területen, a néh. sértett közelében tartózkodott. Az, hogy a néhai sértettnek így is módjában állott a lőteret megközelíteni és a magas harántgáton át a lőtér területére bocsátkozni, a figyelés alapossága ellen szól. D. Lajos vádlott ezenkívül vétett az őt kötelező gondosság ellen azáltal is, hogy ő a lövészet befejezése előtt a lőállást elhagyta és az alatt, míg I. Sándor vádlott a tüzeléshez felkészült, ezt magára hagyva, a lőálláson kívül tartózkodott. Neki ugyanis, mint a lövészet vezetőjének, a fékpadon fekvő lövészt ellenőrizni és figyelni kellett volna. Ugyancsak a jelzett szabályzat a rendnek a lövészek által való betartását is elsőrendű követelményként állítja fel abból a szempontból, hogy a céllövő-gyakorlatok alkalmával mindennemű szerencsétlenségnek eleje vétessék. Vétett tehát I. Sándor vádlott is a lövészeket kötelező fegyelem ellen, amikor a lőtéren magára maradván, a tüzelést megkezdte anélkül, hogy erre nézve a lövészest vezető D. Lajos vádlott vezényszavát a lőutasítás 58/d) pontjában foglaltaknak megfelelően megvárta volna. A lőtérszolgálat helyes ellátása és a lőutasítás szabályaihoz való szigorú alkalmazkodás esetén a baleset esélyei kétségkívül erősen csökkentek volna, miért is nem szenvedhet kétséget, hogy a baleset következésében a vádlottak jelzett magatartásának is része van. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, midőn a vádlottak magatartásában a büntetendő gondatlanság tényálladékát fel nem ismerték. A kir. Kúria ezért mindkét aisófokú bíróság ítéletét megsemmisítette és a vádlottak bűnösségét megállapította. A vádlottak büntetlen előéletét és különösen azt, hogy a baleset felidézésében magát a néhai sértettet is nagyfokú gondatlanság terheli, súlyosító ok hiányában olyan nyomatékos enyhítő körülményeknek tekintette a kir. Kúria, hogy azokra tekintettel a vádlottak büntetésének a Btk. 92. §-ával való rendkívüli enyhítését találta indokoltnak. A vádlottak nem szándékosan kerültek a törvénnyel összeütközésbe. E mellett a bűncselekményt mint oly egyesület tagjai követték el, mely a céllövő sporton kívül a tiszta erkölcs és hazafias erények ápolását tűzte ki céljául. I. Sándor vádlott ezenfelül hazájáért a világháborúban is hozott hősi áldozatot. Mindezek oly méltánylást érdemlő körülmények, amelyekre tekintettel a büntetés végrehajtásának felfüggesztése indokolt. . . V. (Kúria 1934. aug. 29. B III. 2695/1934. sz. Indokok : ... A tényállás szerint H. István azért tette magát teljesen vagyontalanná, hogy rajta a sértettek követelése behajtható ne legyen, és ezt a célt szolgálta ingatlanrészének a feleségére történt színleges átruházása is ; B. Istvánné vádlott ezt előzetes egyetértéssel szándékosan elősegítette