Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi D öntvénytár. 133 Indokok : . . . A vádlott terhére tévedtek az alsófokú bíróságok, midőn a cselekményt a Btk. 301. §-ba ütköző, a Btk. 304. és a 305..§ szerint minősülő súlyos testi sértés büntette helyett a Btk. 286. §-ba ütköző és e § első bekezdése szerint minősülő magzatelhajtás bűntettével anyagi halmazatban álló a Btk. 301. §-ba ütköző és e § harmadik tétele szerint minősülő könnyű testi sértés vétségének minősítették. A kir. ítélőtábla indokolása szerint a Btk. 305. § szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette csak akkor forog fenn, ha a tettes, akinek a sértett nő terhességéről tudomása van, elsősorban a terhes nő bántalmazására törekszik s egyben a méhmagzatelhajtását is akarja, ellenben a Btk. 286. § 1. bekezdése szerint minősülő bűntettnél a tettes szándéka kifejezetten a méhmagzat elhajtására irányul. Ez a felfogás téves, mert (. . . Mint a fejben . . .). Minthogy pedig a megállapított tényállásból kétségtelen, hogy vádlott a sértett testének bántalmazását azzal a szándékkal követte el, hogy az azzal okozott testi sérülések a sértett nő méhmagzatának elhajtását idézzék elő, ami be is következett, a vádlott cselekménye csak a Btk. 305. § szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét állapítja meg, annál is inkább, mert az, hogy ugyanazon bántalmazások folytán a sértett testén nyolc napon belül gyógyuló sérülések is keletkeztek, magába véve még a súlyos testi sértés büntette mellett egy más bűncselekménynek (könnyű testi sértés vétsége) megállapítását a cselekmény egysége és a védett jogi érdek azonossága folytán nem vonja maga után. Az alsófokú bíróságok ítéletének a minősítésre vonatkozó részét tehát a kir. Kúria a Bp. 385. § 1. b) pontja alapján hivatalból megsemmisítette és vádlott cselekményét törvényszerűen minősítette. . . 161. A legtöbb keresztény vallás az Isten eszméje alatt a Szentháromságot és ebben a názereti Jézust is értvén, Jézus gyalázása a Btk. 190. §-a értelmében büntetendő vétség. Gyalázó kifejezések alatt e § alkalmazásában nem csupán a közönséges értelemben vett becstelenítő, hanem az isteni tulajdonságokat tagadó kitételeket is értem kell. (KüúdL 1984 gzept 19 B L 3005/1934. sz.) Indokok .... A vádlott a vallás elleni vétség megállapítása miatt a Bp. 385. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert az istenfélclemtől eltelt vádlottól az istenkáromlás szándéka távol állt; de istenkáromlás fogalmát Jézus istenségének tagadása nem is meríti ki. A vád alapjául szolgáló sajtóközlemény azonban azt hangoztatja, hogy az összes keresztény vallások — az unitárius vallás kivételével — örök istenné avatták és imádnak egy olyan — zsidó rítusnak is alávetett — zsidó férfiút kit fajtája még prófétának sem ismert el. Ennek a «vallásalapító» idegennek emlékét a magyar nép is egyenesen imádja, élete minden mozzanatának évfordulóját hétszámra, hónapszámra ünnepli. A vádlott közleménye tehát Jézus istenségét nemcsak nem ismeri el, hanem őt kifejezetten a közönséges halandó emberek közé sorozza, lekicsinylőleg idegennek mondja, a vallásalapítók jelzőt különösen nagybetűkkel szedeti és idézőjel közé foglalja, hogy így, Jézusnak —• a röpirat szerint — az emberek megtévesztésére irányuló magatartására mutasson rá, végül őt olykép jellemzi, hogy fajtája még prófétának sem ismerte el. Jézusnak ez az elsekélyesítő beállítása a Btk. 190. §-a alá eső vétség kényelemeit tünteti fel. A legtöbb hazai vallás ugyanis az Isten eszméje alatt a