Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 127 szerint a kezében tartott félig telt borosüveggel ütötte fejbe a sértettet, a borosüveget pedig fegyvernek tekintették, szerintük tehát felfegyverkezve követte el a vádlott ezt a bűncselekményt. E minősítés téves. A törvény alkalmazhatása szempontjából fegyvernek tekintendő ugyan a műszaki értelemben vett fegyveren kívül mindaz, ami rendeltetésszerű, természetes használatánál fogva ütésre, vágásra vagy szúrásra, általában véve erőszakos megtámadással a testi épségre vagy az emberi életre veszélyes eszközül szolgál, a borosüveg azonban ilyennek nem tekinthető és így a szóban levő bűncselekmény csak a Hv. 4. § második bekezdése szerint minősül . . . = V. ö. jelen kötetben 37. sorszám alatt közölt és idézett határozatokat. 146. A Br. 9. §-ában említett felettes vagy felügyeleti hatóság alatt nemcsak a legfelső, nem is csak felsőbb, hanem minden, tehát a közvetlen felügyeleti hatóságot is érteni kell. (Kúria 1934. aug. 29. B I. 2793/1934. sz.) Indokok .... A panasz szerint a felhatalmazás megadására a kir. tanfelügyelőség illetékes, nem pedig az iskolai gondnokság, mely elsősorban az iskolák anyagi ügyeit intézi. A panasz alaptalan, mert az iskolagondnokság a tanítóval szemben, ennek kisebb szabálytalanságai vagjr mulasztásai miatt fegyelmi hatóságot is gyakorol, ez pedig a Bv. 9. § 2. bekezdése szempontjából kimeríti a felettes vagy felügyeleti hatóság fogalmát, ami alatt nemcsak a felsőbb vagy legfőbb, hanem a közvetlen felügyeleti hatóság is értendő . . . 147. A Stefánia-szövetséget, valamint a szövetség tisztviselőit és védőnőit az állami teendőnek minősített anya- és csecsemővédelem kifejtése körében ért rágalmazás: felhatalmazásra üldözendő vétség. (Kúria 1934. jún. 12. B I. 2340/1934. sz.) Indokok .... A cikk szövegéből és különösen a cikk címében kitűnik, hogy a vádlott, ha nem is kifejezetten, de a sorok között, valamint az egyes vádbeli kitételekkel súlyosan meggyanúsította és támadta a Stefánia-szövetség vezetőségét is azzal, hogy a védőnek állítólagos visszaéléseiket a vezetőség tudtával és elnézésével követték el, amit a többek között bizonyít a cikknek az a része, amelyben vádlott azt állítja, hogy a védőnők igyekeztek a jómódii szülőnőket a szövetségi főorvos magánrendelőjébe küldeni, és hogy az ügyvezető igazgató egyik levelében kijelentette az egyik panaszkodó magánorvosnak, hogy az illető védőnő a panaszolt cselekményével, nevezetesen azzal, hogy rendszeresen ellátogatott az egyik családhoz, nem követett el szabálytalanságot. Minthogy pedig a ténymegállapítás szerint a sértett szövetség és annak tisztviselői és védőnői a m. kir. belügyminiszter különös megbízatása alapján végzi az állami teendőnek minősített anya- és csecsemő védelmet: ennélfogva a Btk. 461. §-ra való tekintettel, úgy a szövetség a maga egészében, mint annak alkalmazottai ebben a tevékenységi körükben közhivatanokoknak tekintendő és ezen hivatásuk gyakorlása körében őket ért rágalmazás felhatalmazásra