Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 123 Nincs akadálya annak, hogy a bizonyítás a fellebbviteli főtárgyaláson előterjesztett kereten túl is terjesztessék, ha ezt a tényállás tisztázása kívánja. = Kúria : Arra nézve, vájjon a fellebbviteli főtárgyaláson előterjesztett bizonyításkiegészítési indítvány megismétlése-e az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett bizonyítási indítványnak vagy pedig új indítvány-e, nem az az Irányadó, hogy mindkét fokon ugyanazoknak a bizonyítékoknak a felvétele iett-e kérve, hanem az, hogy a felajánlott bizonyítékokkal mindkét fokon ugvanazoknak a ténvkörülménveknek a bizonyítása céloztatott-e? (BDtár XXIII. 90.). 141. Csakis semmiségi panasszal nem érvényesíthető már az az alaki semmisségi ok, mely a fellebbezésb n nem volt felhozva vagy melynek figyelembevételét a kir. ítélőtábla mellőzte, de nincs törvényes akadálya annak, hogy abban az esetben, ha a tör vényszéli valamely a vádlott által már szolgáltatott bizonyítékkal nem talált bebizonyítottnak egy a vádlott által vitatott és bizonyítani kívánt tényt és a vádlott attól tart. hogy az addigi bizonyítékok alapján a kir. ítélőtábla sem veszi esetleg beigazoltnak azt a tényt. a vádlott ugyanannak a ténykörülménynek az igazolására a fellebbviteli főtárgyaláson újabb bizonyíték felvételét kérje. (Kúria 1934. szept. 5. B III. '2701/1934. sz.) Indokok : . . . El is tekintve attól, hogy a vádlottal a törvényszéki főtárgyaláson csakis annak a körülménynek az igazolására kértek a többek közt tanúkat kihallgatni, hogy a vádbeli napon K. Mihály tani'i tartózkodott odahaza ; míg ezzel szemben a kir. ítélőtáblai fellebbviteli főtárgyaláson a védő nemcsak arra, hogy K. Mihály tanú, hanem arra is, hogy R. István tanú is a vádbeli alkalommal délelőtt odahaza volt, kért újabb tanúkat kihallgatni, tehát részben más ténykörülményre is, téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a védő nem volt jogosult a már a törvényszéknél bizonyítani kívánt ténykörülménvre újabb tanúk kihallgatását kérni. Semmi törvényes akadálya nincs ugyan annak, hogy abban az esetben, ha a törvényszék valamely a vádlott által már szolgáltatott bizonyítékkal nem talált bebizonyítottnak egy a vádlott által vitatott és bizonyítani kívánt tényt és a vádlott attól tart, hogy az addigi bizonyítékok alapján a kir. ítélőtábla sem veszi esetleg beigazoltnak azt a tényt, ugyanannak a ténykörülménynek az igazolására újabb bizonyítékok felvételét kérje. Csakis semmisségi panasszal nem érvénvesíthető már a Bp. 428. § 2. bekezdése értelmében az az alaki semmiségi ok, mely a fellebbezésben nem volt felhozva vagy amelynek figyelembevételét a kir. ítélőtábla mellőzte. Nem sértette meg azonban a kir. ítélőtábla a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét azáltal, hogy a védő által indítványozott azt a bizonyításkiegészítést, miként N. József, R. Márta. P. Ferenc és D. Istvánné hallgattassanak ki tanúként a védő által megjelölt körülménvekre, megtagadta azért, mert bármit vallanának is ezek, vallomásuk a már bizonyított tények mellett az ügy eldöntésére nézve lényegtelen