Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 10!) 122. Az adóhivatal által kiállított fizetési meghagyásnak egy — bár attól elválasztható — része, mint a kivetési tételszámot, a kivetett összeget és az adós nevét tartalmazó vétbizonyítvány: közokirat, amelynek jogosulatlan megsemmisítésével a címzett a Btk. 406. §-ába ütköző vétséget követi el. (Kúria 1934. máj. 15. B III. 1464/1934. sz.) Indokol' .... Xem helytálló az a jogi felfogás, hogy a vádlott által megsemmisített kitöltetlen vétív nem fedte az okirat fogalmát. A vétbizonyítvány, mint a m. kir. adóhivatal által kiállított fizetési meghagyásnak egy — bár attól elválasztható — része is okirat éspedig közokirat, amelyet az adóhivatal állított ki és amely a kivetési tételszámot, a kivetett összeget és az adós nevét tartalmazta, amelynek jogtalan megsemmisítéséből a közre kiható jogsérelem lehetősége fennforgott. Minthogy pedig a 406. § nem kívánja meg, hogy a megsemmisített okirat a köz- vagy magánokirat minden lényeges alakszerűségével el legyen látva, minthogy a vétbizonyítvány megsemmisítése által a kézbesítő megakadályoztatott a fizetési meghagyás kézbesítésében s ezáltal az államkincstár kárt szenvedett és a vádlott, mint a jogot ismerő ügyvéd tettének következményét tudva, nyilvánvalóan abból a célból semmisítette meg a vétjegyet, hogy fizetési haladékot nyerjen, vagyis hogy a kincstárnak kárt okozzon, a vádlott cselekménye a Btk. 406. §-ában meghatározott vétség tényálladékát teljesen kimeríti. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn a vádlott cselekményét a Btk. 418. §-ába ütköző ingóvagyon-rongálás vétségének minősítette. Igaz, hogy a Btk. 418. §-ában meghatározott vétségre a törvény magasabb büntetési tételt ír elő, mint a 406. §-ban meghatározott vétségre, azonban jelen esetben az idézett két § közül, mint a fennforgó esetre szóló különös törvényi rendelkezés egyedül a Btk. 406. §-a volt alkalmazandó. A lex speciális derogál generáli általános törvénymagyarázata elvnél fogva, ha egyszer a bíróság valamely adott jogesetre teljesen ráillő külön rendelkezést tartalmaz, ez a különös rendelkezés, lesz alkalmazandó és figyelmen kívül maradnak az illető jogesetre ennek hiányában szóbahozható más rendelkezések. Jelen esetben ez annál világosabb, mert a vádlott szándéka is egyenesen a kérdéses közokirat megsemmisítésére irányult, nem pedig a vétív papíranyagának megsemmisítésével eszközlendő idegen dolog rongálásra . . . 123. A Btk. 400. §-a alá eső ú. n. intellektuális közokirathamisítás nem nyert befejezést azzal, hogy a vádlott a családi pótlék fondorlatos kieszközlésére irányzott kérvényét az illetékes hatósághoz benyújtotta; a tényálladékhoz tartozó szándékos közreműködés mindaddig tart, míg a hatóság a kérdéses beadvánnyal foglalkozik és a tény álladók csak akkor van befejezve, amikor a hatóság a beadványban foglaltak által megtévesztve, valót-