Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 99 108. Arra nézve, hogy valamely hírlap vagy folyóirat időszaki lap-e a St. 2. §-a értelmében, közömbös, hogy a hírtap vagy folyóirat megjelenési napja nem volt meghatározva, lévén az időszaki lap lényeges kelléke csupán annak egy hónapon belüli megjelenése. (Kúria 1934. febr. 6. B I. 6229/1933. sz.) = St. 16. § : . . . Az időszaki lap kiadója köteles bejelenteni ... 4. ha előre meg ián határozva, a . . . megjelenés időszakait. 109. A Btk. 174. §-ában meghatározott bűncselekménynek nem ismérve ugyan, hogy a nyilatkozatban valamely bűntett vagy vétség pontosan megjelölve legyen, de kell, hogy a nyilatkozat a törvénytisztelettel szembehelyezkedve, akár nyilt, akár burkolt alakban valakit valóban bűntett vagy vétség miatt dicsérjen fel, mert csak ekkor lehet szó arról, hogy a tettes megtámadja a jogrendet és egyéni véleményét a törvény és társadalom megállapítása fölé helyezi. (Kúria 1934 ápr 1819 B L 856/1934. sz.) Indokok .... A cikk tartalmából nem állapítható meg az, hogy a vádlott a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekményt vagy valamely bűntett vagy vétség elkövetése miatt valakit feldicsért. A közleményben bűntettnek vagy vétségnek feldícsérése egyáltalában nem foglaltatik ; a bűntevő feldícsérésének vádjával összefüggésben pedig a következőket kell kiemelni : (. . . Mint a fejben . . .). Az itt szóban levő cikk szembeszáll azoknak felfogásával, kik destruktívnak és hazaárulónak kiáltották ki azokat, kik a polgárság megerősítését a munkás- és parasztosztállyal való szövetségben keresték. Dicséri gróf Károlyi Imrét, aki egy könyvében ellenkező álláspontra helyezkedik. Kiemeli, hogy a szociális érzés behatolását a leszármazás jogán kiváltságosak körébe s a vezető társadalmi réteg világszemléletének átalakulását a Károlyi Imre könyvétől fogja datálni a történetírás. Ezen előzményekhez kapcsolja azt a megjegyzést, hogy Károlyinak meg kellett volna emlékeznie azokról a «legjobb» polgárokról is, akik már akkor a jövőbe láttak, amikor Károlyi Imre még nem látott bele, s kiknek ezért az előrelátásért a polgári társadalomból kiközösítésük volt a jutalmuk. Ezen állítólagos üldözöttek neveinek felsorolása közben emlékezik meg a cikk azokról, kik ellen nem a közlemény tartalmából kitűnően, hanem egyes bűnügyek adataiból ismerten bűnvádi eljárás indult és el is ítéltettek (Hock János, Hatvány Lajos stb.), de a megnevezettek által elkövetett bűncselekményekre nem terkeszkedik ki még megjegyzés formájában sem. A cikk egész tartalmából az tűnik ki, hogy a közlemény a feldicsért egyénekkel nem mint bűntettesekkel, hanem olyanokkal foglalkozik, kiknek világszemlélete, a szociális gondolatokhoz való közeledése korukat megelőzte és kiknek feldicsérését («legjobb polgárok, legderekabbak)) éppen a történeti 7*