Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

92 Büntetőjogi Döntvénytár. össze, mert ha a vádlott által elkövetett cselekvőség, és az általa létesített jogsértő eredmény nem fér vele egy törvényes tényálladék keretébe, hanem két vagy több tényálladékot betölt vagy ugyanazon tényálladékot többször valósítja meg, ily esetekben a Btk. 96. §-a szerinti valódi bűnhalmazat, helyesen bűncselekménytöbbség állapítandó meg. A Btk. 95. §-ának az alkalmazásáról csak olyan esetekben lehet szó, amikor a vádlott cselekvősége és az általa létesített eredmény nem tölt be több tényálladékot, vagyis nem tekinthető valódi bűnhalmazatnak, illetőleg büncselekménytöbbségnek, hanem csupán arról van szó, hogy a helyettesítés, vagylagosság, beolvadás elve vagy az általános és különös törvény viszonya (subsidiaritas, alternativitas, absorptio, «lex speciális derogat generálit)) alapján a cselekmény által érintett törvényszakaszok közül melyik alkalmazandó leghelyesebben. A szóbanforgó jogesetben kétségtelen, hogy a vádlott cselekvősége és az általa létesített eredmény két, egymástól világosan megkülönböztethető tényálladékot tölt be. A vádlott azzal, hogy más helyett kiállotta vagy kiállani megkísérelte az erre kiszabott szabadságvesztésbüntetést, illetőleg erre mást reábírt, megvalósított a Btk. 374. §-ának, azzal pedig, hogy a büntetést végrehajtó hatósági személyek megtévesztésével közreműködött arra, hogy valótlan tény vezettessék be valamely nyilvános könyvbe vagy más közokiratba, létrehozta a Btk. 400. §-ának a tényálladékát is. Csupán az egyik tényálladék megállapításával a vádlott egész tevékenysége és az általa létesített két jogsértő eredmény nincs teljesen értékelve. Ilyen esetekben tehát — megfelelő vád alapján — a Btk. 96. §-a szerint való bűnhalmazat, vagyis bűncselekménytöbbség állapítandó meg. Mindezek alapján a kir. Kúria jogegységi tanácsa indokoltnak látta a B. H. T. 419. és 509. számú E. H.-ainak a megváltoztatását. Kelt Budapesten, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1934. évi május hó 4. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1934. évi május hó 14. napján tartott ülésében. 99. A <(tettestárss> kifejezést a Btk. 70. §-a ugyan nem használja, azonban a Btk. általános része V. fejezetének címfeliratából (A részesség) kétségtelen, hogy a 70. §-ban meghatározott, irodalmilag és a joggyakorlatban ú. n. társtettesség esete a részességnek egyik alakja. A Btk. 400. §-ában meghatározott tényálladék a ((közreműködést)} tekintvén elkövetési tevékenységnek, az összes közreműködők nem mint részesek (tettestársak), hanem mint önálló tettesek marasztalandók. (Kúria 1934. márc. 6. B III. 5782/1933. sz.) 100. Vájjon ki jogosított fellebbezés bejelentésére, az a fellebbezés bejelentésének időpontjában fennálló állapot szerint bírálandó el. A sértett képviselője részéről törvényszerűen bejelentett fellebbezés hatályát nem érinti az a