Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

Büntetőjogi Döntvénytár. 87 Határozat: 1. Annak a cselekménye, aki a másra bűntett vagy vétség miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetés kitöltésére vállalkozva ennek a büntetésnek kitöltése végett az illetékes hatóságnál jelentkezik és a büntetést egészben vagy részben kiállja, megállapítja úgy a Btk. 374. §-a alá esö bűnpártolásnak, mint a Btk. 400. §-a alá esö közokirathamisitásnak a Btk. 96. §-a szerinti halmazatát. 2. Annak a cselekménye pedig, aki a reá bűntett vagy vétség miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek kitöltésére mást reábír, ha az így reábírt személy ennek a büntetésnek kitöltése végett az illetékes hatóságnál jelentkezik, és a büntetést egészben vagy részben kiállja, megállapítja úgy a Btk. 374. §-a alá eső bűnpártolásra való felbujtásnak (Btk. 69. § 1. pontja), mint a Btk. 400. §-a alá eső közokirathamisításnak a Btk. 96. §-a szerinti halmazatát. Indokok : . . . A B. H. T. IV. kötetébe 419. szám alatt fölvett E. H. szerint : «Büntetés kiállása más helyett, bűnpártolás. Ebben felbujtó, aki mást, habár a saját érdekében, a büntetés kiállására rábír.» Ennek a határozatnak indokolása szerint: «Annak a ténynek a törzskönyvbe való bevezetése, hogy valaki büntetését megkezdette vagy kiállotta, amennyiben ez a tény valótlannak bizonyul, nemcsak a bevezetettnek jogviszonyait érinti, hanem sérti az államhatalomnak azt a lényeges jogát is, hogy a büntetést, melyre valaki elítéltetett, az elítélt és ne más szenvedje. Mindamellett, habár K. J. vádlott a valóságnak meg nem felelő bemondásai által ezeknek a törzskönyvbe való bevezetését idézte elő, cselekménye mégsem minősíthető a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisításnak, mert szándéka nem a hamis bevezetések eszközlésére, hanem arra irányult, hogy a sógora S. P. ellen megállapított szabadságvesztésbüntetés kiállása végett való jelentkezésével nevezett sógorát a büntetés alól megszabadítsa, vagyis, ténykedésével segítséget nyújtott nevezett sógorának arra, hogy az büntetlenül maradjon.* «K. J. vádlottnak az a tette, hogy a fogházba való felvétel alkalmával hamis nevet mondott be, a Kbtk. 43. §-ában körülírt hatóság elleni kihágás megállapítására is alkalmas, ugyanez azonban a súlyosabb beszámítású bűnpártolás mellett külön megállapítás tárgyát nem képezheti.)) A B. H. T. V. kötetébe 509. szám alatt fölvett E. H. szerint: «Vádlott a kihágás miatt reászabott pénzbüntetések helyébe lépő elzárás büntetésének elszenvedését akarta elkerülni azáltal, hogy a vádlotttársát pénzbeli ígérettel az elzárásnak helyette való eltöltésére reábírta. Vádlottak tette sem a Btk. 400. §-ába ütköző közokirathamisítás, sem a Btk.