Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

82 Büntetőjogi Döntvénytár. mely külföldi államot vagy szervezetet az ellenséges cselekményre ; elégséges az, ha az ily célból elkövetett cselekmény a külföldi államnak vagy szervezetnek tudomására jut, a tudomásra juttatásnak pedig a hírlapi közzététel nyilvánossága a legalkalmasabb módja. E közlemények Magyarországot háborús tűzfészekként, az európai békét veszélyeztető államként jellemzik, mely ellen az európai demokráciának Európa nyugalma és biztonsága érdekében össze kell fognia, tehát oly állítólagos jelenségre utal, melyek a fegyveres beavatkozást is indokolttá tehetik. Mindezek szerint az alsófokú bíróság minősítése törvényszerű . . . 93. Fondorlatos meghiúsítás vagy kijátszás alatt — az 1922: XXVI. tc. 1. § harmadik pontjának alkalmazásában — minden olyan rosszhiszemű tevékenységet vagy magatartást kell érteni, mely a rendes kereskedőtől elvárható üzleti őszinteséget nélkülözi és amelynek megállapíthatóan az a célja, hogy a vállalt beszolgáltatási kötelezettség egészben vagy részben meghiúsíttassék. A fondorlatos magatartás érvényesülési köre nem szorítkozik szükségképpen a beszolgáltatási kötelezettség vállalására, hanem térvényesülhet ezenkívül, többek közt a jogszerűen vállalt kivitel lebonyolításának körében is. (Kúria 1934. febr. l.|BiIIT4259/1933. sz.) Indokok : ... A Bp. 385. § 1. a) pontjára alapított panasz keretében G. Pál vádlott és védője a bűnösség hiányát arra alapítják, hogy az exportüzletekből kifolyóan a Heidelberg Vilmos rt. és a Magyar Nemzeti Bank között egy elszámolási viszony keletkezett s mindaddig, míg a Nemzeti Bank a Heidelberg-céggel a végleges elszámolást meg nem ejtette és azt kötbér követelésével beszolgáltatási kötelességének teljesítésére nem szorította, a beszolgáltatási kötelezettség vétkes elmulasztásáról nem lehet szó, annál kevésbbé annak fondorlatos meghiúsításáról vagy kijátszásáról. De nem bűncselekmény — a védelem érvelése szerint — a G. Pál vádlott cselekménye azért sem, mert az 1922 : XXVI. tc. 1. §-ának 3. pontjában meghatározott bűntett tényálladéki alkatelemei közé tartozik, hogy az exportvaluta beszolgáltatási kötelezettség teljesítését a tettes fondorlattal hiúsítsa meg, vagy játsza ki, ez pedig a vádlott esetében, tekintve, hogy a Heidelberg-cég a beszolgáltatási kötelezettségének — az elenyészően csekély hátraléktól (4790 pengő) eltekintve •— a főtárgyalásig eleget tett és a még meglévő hátralékot is esedékessége idején beszolgáltatni kész, — fel nem ismerhető. Nem járt el fondorlatosan — folytatja a panasz indokolása — G. Pál vádlott az exporttanúsítványok kiállításánál sem, mert a tanúsítványokba azokat az egységárakat írta be, amelyeket a Nemzeti Bank a Kiviteli intézet útján az exportőröknek általában előír, és mert az exporttanúsítványok szövegében, vádlott tekintet nélkül a beírt egységárra, az elérendő egész nettó vételár beszolgáltatására vállalt kötelezettséget, amelyet különben az elszámoláskor okmám szerüleg is bizonyítani tartozik. Nem tekinthető továbbá — az indokolás szerint — a beszolgáltatási kötelezettség meghiúsításának vagy kijátszásának az sem, hogy a Heidelberg Vilmos-cég az export útján klétrejött ülföldi követelését a párizsi Credit Lyonnais-hoz a Cordilleria Limited vaduz-i cég folyó-