Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 27. kötet (Budapest, 1935)

70 Büntetőjogi Döntvénytár. magát és két gyermekét eltarthatja. Azonban a vállalat (turista-iroda nyitása és autótúrakönyvének második kiadása) nem vezetett jó eredményre. A befektetett pénze, 17,000 P odaveszett. Ez a veszteség, az időközben kifizetett tartásdijak összege, a saját és gyermekei eltartására egyéb jövedelem hiányában szükségelt összegek azután a végkielégítési és kölcsönpénzeket felemésztették. A HAC-nál elfoglalt állása után járó fizetéséről is éppen azért mondott le, hogy csak tiszteletből viselvén e hivatalt, legtöbb munkáját a vállalatnak szentelhesse; és ugyanezért még a tiszteletbeli állásáról is lemondott 1931. őszén. Az alsófokú bíróságok ezen tények valóságának a megállapítására nem terjeszkedtek ki; jóllehet a védő a vádlott kezeihez befolyt pénzeknek felhasználására, vállalatba fektetésére bizonyítási indítványt is terjesztett elő s a bizonyítékokat részben megjelölte, részben felmutatta úgy a főtárgyaláson mint a fellebbviteli tárgyaláson. Pedig való tényként van elfogadva, hogy a vádlott, amíg havi 1600 P fizetéssel javadalmazott állása és havi 800 P járadéka meg volt, addig az ezen kedvező viszonyok idején kötelezett magas tartásdíjakat éveken keresztül fizette, sőt ezen állásának elvesztése és a végkielégítés felvétele után is fizetett; majd később a járadék eladása után kieszközölte még, hogy a járadék felét a sértett magkapja ; amik a vádlottnak a védekezését valószínűsítik. Ilyen körülmények között a kir. Kúria szükségesnek találja annak megállapítását, hogy a vádlott által védelmére felhozott azok a tények, hogy állásának elvesztése után a rendelkezésére került összegeket a sértett tartásdíjaira kifizetett, a vádlott és gyérmekéi létfenntartására szükségelt, úgy a jövedelmezőnek mutatkozott ,üzleti vállalkozásra áldozott összegek emésztették fel, a valóságnak megfelelnek-e. Ezeknek valósága esetén ugyanis — figyelemmel az előző, számos éveken át tartott fizetésekre is — nem lesz jogi következtetés vonható arra, hogy a vádlottat a rendelkezése alatt álló összegek felhasználásánál és a HAC-tól élvezett fizetésekről való lemondásánál a sértettnek mint hitelezőjének a megkárosítására irányuló célzat vezette, avagy hogy azon tényeivel a kielégítésül szolgáló vagyonát jogtalanul csökkentette. Mert nincs olyirányú ténymegállapítás az alsófokú ítéletekben, hogy a tartási dijak fizetésére vonatkozó szerződések a vádlottra kötelezettséget tartalmaznak oly irányban, hogy a tartási igényt biztosítsa s így a vádlott készpénzének jövedelmező vállalatba való fektetése annál kevésbbé tekinthető jogtalan intézkedésnek, mert a szóbanforgó egész pénzösszegnek pénzintézeti elhelyezése sem lett volna elegendő arra, hogy a magas tartási díjak fizetését kamatozás útján biztosítsa ; már pedig a tartási díjak mellett a vádlottnak hasonló kötelezettséggel kellett a gyermekei eltartásáról és joga volt a saját létfenntartásáról is gondoskodnia. Ezért a tényállás hiányainak pótlása oda vezethet, hogy a vádlott ellen a Btk. 386. §-ban vagy a Hs. 1. §-ába ütköző bűntett, sőt más bűncselekmény sem állapítható meg. Mindezeknél fogva a kir. Kúria a jogkérdések eldönthetése végett szükségesnek tartja a következő ténykörülmények megállapítását. . . 79. Kielégítésre szolgáló vagyon alatt nemcsak testi dolgokat kell érteni, hanem jogokat és követeléseket is, amennyiben foglalás tárgyául szolgálhatnak. Hitelsértés