Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 57 továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője részékörébe tartozik és a kir. ítélőtábla ezzel a visszautasítással kapcsolatban a Bp. 387. § 1. és a Bp. 385. § utolsó, valamint a Bpn. 30. §-nak a Bp. 557. § utolsó bekezdése értelmében alkalmazandó 1. bekezdése alapján hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok fennforgása esetében intézkedést tehet. Indokok : I. A felvetett kérdés eldöntésének szükségessége az 1931. évi június hó 19. napján kelt B 1. 2749-25/1931. számú jogegységi határozat meghozatalakor került előtérbe. Ezt a határozatot a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa annak folytán hozta, hogy a koronaügyész a Bp. 441. §-a alapján perorvoslattal támadta meg a budapesti kir. ítélőtáblának azt az eljárását, hogy olyan járásbírósági ügyben, amelyben a Bp. 556. §-ának — a Te. 122. §-ával módosított — harmadik bekezdése értelmében semmisségi panasznak nem volt helye, a Bp. 385. § 1. a) pontjában foglalt s a Bp. 385. § utolsó bekezdése értelmében hivatalból észlelt semmisségi ok alapján megsemmisítette mindkét alsóbíróság ítéletét és a vádlottat fölmentette. A koronaügyész ebben törvénysértést látott, mert nézete szerint ily ügyekben a kir. ítélőtábla hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok fennforgása esetében sem intézkedhetik. A jogegységi tanács a perorvoslatot azzal az indokolással utasította el, hogy ez a kérdés vitatható, bírói mérlegelés körébe tartozik s így annak sérelmezett eldöntése törvénysértőnek nem nyilvánítható. II. Ezen határozat nyomán a kir. Kúria elnöke — a jogegységi tanács elnökének előterjesztése folytán — felkérte a kir. ítélőtáblák elnökeit annak jelentésére, hogy a vezetésük alatt álló kir. ítélőtáblák ebben a kérdésben mily gyakorlatot folytatnak. De még ezen tájékozódás előtt — 1931 december 11. napján — meghozta a jogegységi tanács 30. számú büntető döntvényét, amely kimondotta, hogy a törvényszék, mint egyes bíróság hatáskörébe utalt azokban az ügyekben, amelyekben a II. Bn. 30. §-ának utolsó bekezdése értelmében a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye, a kir. ítélőtábla ítélete a Bp. 494. §-ának második bekezdése értelmében már meghozatalával jogerőre emelkedik s ehhez képest a kir. Kúria az esetleg mégis bejelentett semmisségi panaszt nem utasítja vissza, hanem az ügyben bekövetkezett jogerőre utalással az iratokat az ügy felülvizsgálata nélkül visszaküldi az alsófokú bírósághoz. A kir. ítélőtáblai elnökök a fentebbi kérdésre vonatkozó jelentéseiket már e döntvény meghozatala után tették meg. Ezen jelentések s az azokhoz csatolt s a kérdés szövegében szám szerint megjelölt bírói határozatok szerint : 1. A szegedi, pécsi és győri kir. ítélőtáblák a 30. számú büntető jogegységi döntvény meghozatala előtt egyöntetűen azt a gyakorlatot követték, hogy a Te. 122. §-a által meg nem engedett semmisségi panaszt, mint törvényben kizártat a Bp. 434. § harmadik bekezdése értelmében a kir. ítélőtábla utasítja vissza s ezzel kapcsolatban hivatalból figyelembe veendő semmisségi ok fennforgása esetében intézkedhetik is. Ezen gyakorlattól azonban a szegedi