Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 4:: III. (Kúria 1933. febr. 6. B II. 4667/1932. sz.) Indokok : .... A panasz arra van alapítva, hogy a vádlott ingatlan­jutalékát nem ellenérték nélkül ruházta át leányára és így az átruházást nem a sértettnek, mint hitelezőjének megkárosítása céljából tette. A panasz alaptalan. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a sértettől a vádlott birtokába a 900 P tévedésből jutott és azt a vádlott elsajátította, a vádlott az ellene jogtalan elsajátítás vétsége miatt megindított bűnvádi el­járás, valamint az ellene megindított polgári per folyamatbanléte alatt ingatlan­jutalékát leányának ajándékozta azzal a kikötéssel, hogy magának csak az életfogytiglani haszonélvezeti jogot tartotta fenn és leánya kötelezte magát a Nemzeti Hitelintézetnél fennálló 1000 P tartozás megfizetésére. Minthogy ezzel a vádlott magát vagyontalanná tette és a sértett követe­lésének behajtása ezáltal lehetetlenné vált, minthogy továbbá a vádlott az ingatlanjutalékának átruházását oly időben érvényesítette, midőn a sértett által követelésének érvényesítése iránt megindított bűnvádi és polgári per folyamatban volt, kétségtelen, hogy vádlott vagyonához tartozó ingatlan­jutalékának elidegenítését a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt a sértett, mint hitelezőjének megkárosítása céljából tette, mely cselekmény a Btk. 386. §-ában írt csalás bűntettét megállapítja. Az, hogy az ingatlan átruházása ellenérték nélkül vagy ellenérték fejé­ben történt, úgy ezen bűncselekmény, valamint az időközben a Btk. 386. §-a helyébe lépett 1932 : IX. tc. 1. §-ban meghatározott hitelsértés megállapítá­sánál közömbös. A vádlott tudatában volt annak, hogy miután magát teljesen vagyon­talanná tette, a sértett, mint „hitelezője követelését érvényesíteni nem tudja, miből következőleg hitelezőjének szándékosan kárt is okozott. A vádlott cselekménye tehát az 1932 : IX. tc. 1. §-a szerint is bűn­cselekmény . . . IV. * (Kúria 1933. febr. 27. B II. 6314/1932. sz.) Indokok : . . . Abból a valóul elfogadott tényből, hogy a mostohafiáért váltókezességet vállalt G. Dezső vádlott akkor ruházta rá feleségére értéken alul, az ugyan jelzálogilag terhelt, de a terhek dacára, még mindig jelentékeny értéket képviselő ingatlanait, amikor mostohafia az esedékessé vált váltó­tartozásának rendezését elmulasztotta és emiatt a hitelező már a váltó pere­sítését is kilátásba helyezte, a kir. ítélőtábla helyesen vont jogi következte­tést arra, hogy a vádlott a fedezeti alapnak elvonásával a sértett hitelező ki­elégítését szándékosan meghiúsította. Helyesen vont továbbá jogi következtetést a kir. ítélőtábla a G. György és G. Györgyné közötti házastársi viszonyból arra is, hogy utóbbinak a férje szóbanforgó váltókötelezettségéről, annak esedékességéről és a peresítés ki­látásba helyezéséről tudomása volt és ebben a tudatban mozdította elő szán­dékosan a férje fentírt tevékenységét azzal, hogy az ingatlanokat tőle értékükön alul megvásárolta. Ilyen körülmények között G. cselekménye az 1932 : IX. tc. 1. §-ban meghatározott hitelsértés bűntettének, a G. Dezsőné vádlott cselekménye pedig az ugyané bűntettben való bünsegédi bünrészesség tényálladékát ki­meríti . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom