Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. ítéltnek a büntető törvények súlyosabb rendelkezést- alá eső bűncselekményekben való bűnösségét valószínűvé teszik, bolott büntetőparanccsal befejezett ügyben sem bűnösségnek bírói megállapításáról, sem ítéletről és elítéltről nem lehet szó. A Te. 121. § a büntetőparancs alkalmazhatóságának lehetőségét, szemben a Bp. 532. §-ával, tudvalevőleg lényegesen kiterjesztette. E szerint most már minden, a járásbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény esetén kibocsátható a büntetőparancs, ha a bíróság pénzbüntetés alkalmazását találja megfelelőnek, sőt a büntetés végrehajtását is felfüggesztheti, ha annak feltételei megvannak. Tehát nem szükséges, hogy a bűncselekmény elkövetése valószínűvé tétessék s nem szükséges, hogy a büntető parancs kibocsátását az ügyészi megbízott indítványozza. Előfordulhat tehát az is, mint a jelen esetben is, hogy lopás, sikkasztás vagy csalás vádja esetén a bíróság oly egyén ellen bocsát ki parancsot, akiről utóbb derül ki, hogy mint visszaeső, a törvény súlyosabb rendelkezése alá esik, cselekménye büntettet képez, mely törvényszéki hatáskörbe tartozik, vagy pedig a büntetés felfüggesztését kizáró okok forognak fenn. Ennek dacára a Te. nem tartalmaz oly intézkedést, hogy büntetőparanccsal szemben helye volna új raf el vételnek, amiből arra is lehet következtetést vonni, hogy a törvény az ily kisjelentőségü ügyeknél a törvény teljes érvényesülését, pl. az utóbb kiderült visszaesést is a könnyebb elintézésnek feláldozta, nem akarván jelentéktelen előzményhez súlyos következményt fűzni, mert ez fölöslegesen kemény megtorlást jelentene. Hogy ez az elgondolás nem alaptalan, mutatja az is, hogy a törvény a szabályszerű újrafelvétel helyett még az eljárásnak a Bp. 444. §-hoz hasonló «folytathatását» sem tartotta szükségesnek, holott a polgári eljárásban hasonló természetű fizetési meghagyási eljárásban a Te. 52. §-a a Pp. 595. §-át azzal a rendelkezéssel egészíti ki, hogy az ellentmondással meg nem támadott fizetési meghagyásnak olyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek, ellene az általános szabályok szerint perújításnak van helye. Ha tehát ugyanazon törvényben a polgári eljárásban a törvényhozó szükségesnek tartotta ennek kimondását, ebből csak az következik, hogy külön rendelkezés hiányában a büntetőparancsra nézve az újrafelvétel nem terjed ki. Eszerint nyilvánvaló, hogy a kaposvári törvényszék a törvény megsértésével rendelte el az újrafelvételi . . . = L. a jelen kötetben 46. sorszám alatt közölt határozatba írt jegyzetet. 32. A Bv. 21. §2. bek. alkalmazásában a kir. ügyészségnek a nyomozást megszüntető határozatát, annak bevárása nélkül, hogy azzal szemben a sértett a Bp. 42. §-ban meghatározott jogával él-e, véghatározatnak kell tekinteni; a nyomozás megszüntetéséről értesített gyanúsított tehát mint sértett a Bv. 20. §-ban meghatározott rágalmazás miatt magánindítványát csak attól a naftái számított három hónap alatt terjesztheti elő, amely napon a megszüntető határozatot részére kézbesítették. (Kúria JEH 1933. jan, 20. B I. 5818/1932. sz.) Indokok : . . . W. Lajos a budapesti kir. ügyészségnél feljelentette O. Gyulát csalás miatt. A kir. ügyészség e feljelentés tárgyában a nyomozást