Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

126 Büntetőjogi Döntvénytár. ami a sajtóközleményekben bennfoglaltatik, hogy t. i. főmagánvádló a kommunizmus alatt vádbiztos volt, és hogy állásából e miatt lett elmozdítva, hanem csupán azt, hogy az állítás nem volt egészen alaptalan, mert a főmagánvádló annak idején a kommunizmus alatti viselkedése miatt fegyelmi eljárás alá került, utóbb pedig újrafelvétel folytán felmentették ugyan, de végül mégis nyugdíjazását kérte. A bizonyítani kívánt ezek a körülmények azonban, még ha sikerre vezetnének is, nem bizonyítanák a sajtóközleményben foglalt állítások valóságát. Éppen ezért az alsóbb fokon eljárt bíróságok a bizonyítás elrendelését helyesen tagadták meg, éspedig annyival is inkább, mert a vádlottnak 12 évvel a kommunizmus megszűnése után tett, és saját beismerése szerint is hallomáson alapuló tényállításai, a közérdeket sem szolgálhatták, hanem főmagánvádlónak mint azt az elsőbíróság is helyesen fejti ki, a sajtónyilvánosság felhasználásával való sértegetését célozták. Ilyenformán, az állítások rágalmazó jellegére és azok bizonyíttatlan voltára figyelemmel, a vádlott bűnösségének megállapítása az anyagi törvény rendelkezéseinek megfelel. . . = V. ö. a fentebb 148. sorszám alatt közölt határozatot. 161. Az 1932: IX. tc. 1. §-ában előforduló {(szándékosan^ kifejezés alatt csupán a Btk. 75. §-a szerint bűntettnél általában megkívánt szándékot kell érteni, ami pedig azt jelenti, hogy a vádlott tudatának ki kell terjednie a cselekménye által okozott eredményre. Ez a tudat (dolus generális) azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából kevesebb, mint a Btk. 386. §-ában megkívánt különleges célzat (dolus speciális). (Kúria 1933. márc. 14. B I. 5685/1932. sz.) Indokok .... A kir. Kúria vizsgálat tárgyává tette azt, vájjon a vádlott cselekménye — tekintettel a Btk. 2. §-ára — a Btk. 386. §-a vagy pedig a 1932 : IX. tc. 1. §-a alá esik-e? Az utóbbi törvényhely nem feltétlenül enyhébb a Btk. 386. §-ánál, mert amíg az ezen § alá eső cselekménynek tényálladéki eleme a hitelezők megkárosítására irányuló célzat, addig az 1932 : IX. 1. § sem ilyen, sem másféle célzatot (motívumot) nem kíván meg, hanem csupán egyrészről a vádlott által vagyonában okozott csökkentést, s másrészről az ennek eredményeként a hitelezők kielégítésének szándékos meghiúsulását vagy csorbítását. Ugyanis az e §-ban előforduló «szándékosan» kifejezés alatt — amelyet a törvényhozás csupán azért használt, hogy az itt szabályozott cselekményt élesebben szembeállítsa a 4. §-ában statuált gondatlan cselekménnyel — nem lehet mást, nevezetesen többet érteni, mint a Btk. 75. §-a szerinti bűntettnél általában megkívánt szándékot, ami pedig az állandó bírói gyakorlat szerint csupán annyit jelent, hogy a vádlott tudatának ki kell terjednie a cselekménye által okozott eredményre. Ez a tudat (dolus generális) azonban a büntetőjogi felelősség szempontjából kevesebb, mint a Btk. 386. §-ában megkívánt különleges célzat (dolus speciális). Amennyiben tehát a vádlott cselekményében ez utóbbi célzat felismerhető nem volna, akkor az ő cselekménye a Btk. 386. §-a alapján megtorolható