Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. rénitásának nagymérvű kisebbítése sőt megtagadása, tehát végeredményben a magyar nemzet lealacsonyítása. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn a vádlottakat a vád alól bűncselekmény hiányában felmentette . . . 131. A törvényszék a bíróküldési kérelem elintézéséig eljárhat ugyan, azonban nincs jogában a bíróküldési kérelem visszautasítása, mert a törvény a bíróküldési kérelem tárgyában a döntést a kir. Kúria hatáskörébe utalta- (Kúria 1933. máj. 81. B I. 2442/1933. sz.) 132. Oly esetben, mikor a hitelező kijátszására irányuló cselekmény az 1932: IX. tcikk életbelépése előtt követtetett el és —a Btk.2. §-ára való tekintettel —nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a vád tárgyául szolgáló cselekmény a Btk. 386. §-a szerint minősül, helye van a vád alá helyezési eljárásnak. (Kúria JER 1933. jún. 3. B I. 2056/1933. sz.) Indokok : . . . Általános szempontból a koronaügyész perorvoslata helyes elvi alapon nyugszik. A törvénysértést a jelen esetben azonban mégsem lehetett megállapítani. Az a jogelv ugyanis, hogy az 1932 : IX. tc. 1. §-ában foglalt bűncselekmény esetében a vádirat ellen kifogás beadásának nincs helye, kivétel nélkül csak akkor áll meg, ha a vádbeli cselekmény az 1932 : IX. tc. megalkotása után követtetett el. Mert ha — mint a jelen esetben is — a cselekmény e törvény életbelépése előtt követtetett el, akkor — amint erre fölös óvatosságból e törvény 13. §-a is utal — a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezés irányadó a tekintetben, hogy a vádbeli cselekmény in concreto a Btk. 386. §-a, vagy pedig az 1932 : IX. tc. 1. §-a szerint minősíttessék. Ilyenkor a Btk. 386. §-a szerinti büntettminősítés felvétele esetében természetesen a Te. 111. §-a értelmében van helye kifogások beadásának. Jelen esetben tehát, ahol a vádbeli cselekmény az 1932 : IX. tc. életbelépése előtt követtetett el, a panaszolt törvénysértés csak akkor volna megállapítható, ha nyilvánvaló volna, hogy a cselekménynek az 1932 : IX. tc. 1. §-a szerint való minősítése az enyhébb. Ámde ennek a nyilvánvalóságnak esete nem forog fenn. Már maga az a tény, hogy a Btk. 386. § szerinti minősítés felvétele mellett volna helye kifogások beadásának, bár az csupán eljárási jogi természetű kedvezményt jelent, a mellett szól, hogy az eljárás jelen vádirati szakában a fenti minősítéshez fűződő vád alá helyezési eljárásnak hely adassék. De ettől eltekintve a jogegységi tanács — bírói ténymegállapítás hiányában — nincs abban a helyzetben, hogy eldöntse azt a döntése szempontjából elsődleges jelentőségű kérdést, vájjon a vádlottnak az 1932 : IX. tc. 1. §-a címén vád tárgyává tett cselekménye — tekintettel a Btk. 2. §-ára — nem volna-e a Btk. 385. §-a szerint minősítendő. Minthogy pedig ennek folytán nincs kizárva annak lehetősége, hogy a vádlottnak szóbanforgó cselekménye — tekintettel a Btk. 2. §-ára — a Btk. 386. §-a szerinti bűntettnek fog minősülni, mely esetben pedig van helye vádaláhelyezési eljárásnak, nem voltak törvénysértőknek nyilváníthatók a jelen