Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 felesége s szülés előrelátható időpontját megelőző egy éven belül összesen legalább 6 hónapon át betegség esetére biztosított volt. Ez azonban nem történt meg, mert a feleség biztosítása csak 1929. július 15-én kezdődött s így 1930. január 15-ig kellett volna a biztosításnak történnie, hogy a feleség segélyt kaphasson, de a fia már 1930. január 9 én megszületett. Téves az a gyakorlat, hogy a biztosított nőnek a szülési segély elnyeréséhez rövidebb idő : 180 napig tartó biztosítás is elég 6 hó helyett, egyébként erről a vádlott nem is tudott. Ezekből következik, hogy a születésnek 1930. január 10. napjával való bejelentése a kalmatlan eszköz is volt a csalás elkövetésére, mert a vádlott feleségének, mint biztosítottnak, csak 1930. január 15-én nyílt meg a saját joga szülési segélyhez. A valónak elfogadott tények szerint ugyanis a OTI-nél úgy a vádlott, mint a felesége betegség esetére biztosítva voltak s így a szülési segély elnyerésére az 1927 : XXI. tc. 30. § II. része értelmében kétféle alap is előállhatott. Elnyerhette azt a feleség azáltal, hogy maga biztosítva volt, ha a biztosítása a szülés előrelátható időpontját megelőző egyéven belül összesen legalább hat hónapon át tartott (40. §) ; de elnyerhette mint az ugyancsak biztosított vádlottnak családtagja (feleség 32. §) is. Ugyancsak tényként van megállapítva, hogy a szülési segély, ha a vádlott felesége mint «biztosított nő» nyeri el, 161 P 20 fillért tett volna ki, mint családtag pedig csak jóval kevesebbet, még nem jogerősen megítélt 42 P-t kaphatott. Megállapíttatott hogy a gyakorlatban a 6 hó 180 nappal van számítva s ennélfogva a vádlott felesége mint ((biztosított nő» nem részesülhetett a nagyobbösszegű segélyben, mert biztosítása csak 1929. július 15 én kezdődött, gyermeke pedig 1930. január 9-én, tehát a 179 napon megszületett. Ezekre figyelemmel az alsófokú bíróságok helyesen vontak jogi következtetést arra, hogy a vádlott a felesége részére az őt, mint «biztosított nőt», 180 napi biztosítás után megillető magasabb szülési segélyeket akarta jogtalanul elnyerni és ennek a jogtalan vagyoni haszonnak megszerzése végett működött közre abban, hogy a gyermek születési idejéül egy nappal későbbi idő : 1930. január 10. kerüljön az állami születési anyakönyvi kivonatba, tehát közokiratba ; továbbá ezért szerzett oly hamistartalmú munkaadói igazolványt, hogy a felesége 1930. január 10-én is munkában volt és a két hamistartalmú okirattal azért tévesztette meg fondorlatosan az OTI-t; célját azonban el nem érte, mert a hamisítások kiderültek. 115. A Btk. 463. §-a csak az ott különösen megjelölt hamisítási cselekményekkel kapcsolatban kívánja meg, hogy azok a sikkasztás felfedezésének meghiúsítása vagy megnehezítése céljából történjenek; egyéb természetű bűntettekre és vétségekre nézve csak az a követelmény áll fenn, hogy azok a sikkasztási cselekménnyel összefüggjenek. ^Kúria 19g3 jún> 21 B n 887/1933. sz<) Indokok : . . . A panasz szerint a vádlott cselekménye azért nem vonható a Btk. 463. §-ában foglalt súlyosabb minősítés alá, mert a 4000 pengős váltókölcsön megszerzése nem a felfedezés meghiúsítása vagy megnehezítése, hanem a kár megtérítése érdekében történt, mert továbbá-tekintve a vádlott akkori kedvező vagyoni viszonyait -— téves az a megállapítás, hogy ő és társa a 4000 pengős váltókölcsönt már eleve azzal a tudattal vették igénybe, hogy azt megtéríteni sohasem fogják ; és mert a váltókötelezettséget vállalt Büntetőjogi Döntvénytár. XXVI. 7