Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

0 Büntetőjogi Döntvénytár. arra mutat, hogy már a rendeléskor annak tudatában volt, hogy fizetni nem fog tudni, ez a tudat pedig a jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányuló célzatot felöleli . . . II. (Kúria 1933. febr. 20. B II. 5742/1932.) Indokok: ...A szűcsipart foytató vádlott abban az időben, amikor a szűcsáruk bizományi eladásával hivatásszerűen foglalkozó sértettől a kérdéses perzsabőröket megvette, fizetési zavarokkal küzdött úgyannyira, hogy a bőrök árát kifizetni képtelen volt. Amidőn tehát a vádlott ennek tudatában a perzsabőröket a sértettől azzal a kifejezett ígérettel vette át, hogy azok árát azonnal kifizeti, magát a sértett előtt a valósággal ellentétben fizetésképesnek tüntette fel. A vádlottnak ez a magatartása döntően befolyásolta a sértett elhatározását, mert a vádlott valóságos anyagi helyzetének ismeretében a megrendelést nem fogadta volna el, viszont a vádlott ígéretének hatása alatt az eladáshoz hozzájárult és abban a téves hitben, hogy a vádlott azonnal fizetni fog, kiszolgáltatta az árut a vádlott részére. A vádlottnak az áru megszerzésénél követett ez az eljárása nyilván fondorlatos volt és a vádlott tevékenységében felismerhetők a csalás egyéb alkotó elemei is . . . = Ugyanígy Kúria: BDtár XXIV. 203. — BDtár XXIII. 142., XXIV. 202. : Áruvásárlás hitelbe a fizetésképtelenség elhallgatásával : csalás. 97. Csalást, nem fedig a BtJc. 384. §-a alá eső vétséget kell megállapítani, ha a vádlott a fondorlatos megtévesztéssel nem hitelt, hanem jogtalan vagyoni hasznot akart szerezni. (Kúria 1933 má- 21 B m 59^932. sz.) Indokok : . . . A M. vádlott érdekében a bűnösség megállapítása miatt használt panasz jogi oka az, hogy a vádlott a vádbeli ügyletekből semmiféle hasznot magának nem szerzett és abban a tudatban volt, hogy B. vádlott üzlete jövedelméből tartozásait ki tudja fizetni s különösen az ő követelése, amit B. Ferenc faanyag szolgáltatásával egyenlített ki, vitán felül álló, tényleg létező követelés volt; így tehát vele szemben bűncselekmény meg nem állapítható. Ámde a tényállás szerint a vádlottak közös üzletének szétosztásakor B. vádlott forgótőke nélkül olyan nehéz helyzetbe került, hogy a munkásait is csak a M.-től kapott kölcsönpénzekkel tudta fizetni ; a hitelbe vásárlásokat meg kellett kezdenie s míg a M. vádlottnál fennállott tartozására a kapott hozományának átadásával és kész bútorok szállításával rövid idő alatt hatalmas összegeket törlesztett, a sértettek követelésére mit sem fizetett és vagyoni helyzete már a sértettek által panaszolt ügyletek kötésekor reménytelen volt. Ezt M. vádlott is tudta. A Fatermelő és Fakereskedelmi Rt.-nál vásárolt árukra már előre megállapodtak a vádlottak, hogy azokat M. a B. tartozásából még fennálló összeg kiegyenlítésére átveszi. Amidőn B.-nek ilyen vagyoni helyzetében a vádlottak együtt és közösen a sértetteket a B. fizetési képessége és készsége tekintetében valótlan tények előadásával megtévesztették, fondorlatosan jártak el; mégpedig azért, hogy hitelügyletek ürügyével tőlük árukat szerezhessenek, amelyek árának kifizetésére komoly szándék nem volt és fizetés nem is történt. Helyes ezért az a jogi következtetés, hogy a vádlottak célja főleg az volt, hogy M. vádlottnak B. vádlott elleni követelését a sértettektől így kicsalt áruk