Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 67 Igaz ugyan, hogy a kir. ügyész fellebbezését a főügyész visszavonta, de mivel a kir. ügyész fellebbezését a sértett magáévá tette, a kir. ügyész fellebbezésével kapcsolatban a tárgyalás tartása iránti előterjesztett kérés is magáévá tettnek volt tekintendő, annál is inkább, mert a jelen esetben sértett arról, hogy a főügyész a kir. ügyész fellebbezését visszavonta, értesítve nem volt, s így joggal lehetett abban a tudatban, hogy a kir. ügyész kérése folytán a fellebbviteli főtárgyalás megtartásának feltételei fennforognak, s így külön kérés előterjesztésének szükségességéről később sem szerzett tudomást. Minthogy a Te. 115. § értelmében a kir. ítélőtábla előtt fellebbviteli főtárgyalás megtartása kötelező, ha azt a felek bármelyike kéri, a kir. ítélőtábla túllépte hatáskörét, midőn az ügyet tanácsülésben bírálta el és érdemleges határozatot hozott. . . 84. A St. 53. és 59. §-aiban foglalt rendelkezések nem akadályai annak, hogy a rágalmazás vagy becsületsértés vétsége miatt folyamatban volt és ítélettel jogerősen befejezett bűnvádi eljárás újrafelvétele akár az elítélt javára, akár a fölmentett terhére a Bp. 446., illetve 449. §-a alapján akkor is elrendeltessék, ha az újrafelvételi kérelem az állított vagy híresztelt tény, illetve valamely tényre közvetlenül utaló kifejezés valósága tekintetében (Bv. 16. §) az alapperben megállapított tényállás megdöntésére irányul és az indítványozó erre alkalmas új bizonyítékot hoz föl. (Kúria JEH 1933. máj. 19. B I. 1703/1933. sz.) Indokok : ... L. Béla főmagánvádló rágalmazás vétsége miatt a járásbíróságnál feljelentette R. Manót azért.hogy a vádlott róla azt a hírt terjeszti, hogy a főmagánvádló őt többízben megkárosította. A bíróság a vádlott kérelmére és a főmagánvádló hozzájárulása alapján is, a valóság bizonyítását elrendelte a Bv. 13. § utolsó bekezdése alapján és a bizonyítási eljárás befejezése után a vádlottat a Bp. 326. § 1. pontja alapján felmentette azért, mert a vád tárgyává tett tényállítás valóságát bizonyítottnak találta. A főmagánvádló fellebbezése folytán a törvényszék mint fellebbezési bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta. A főmagánvádló ezekután újrafelvételi kérelmet adott be ; ezt a járásbíróság visszautasította azért, mert a kérelem nem felelt meg a Bp. 449. § 3. pontjában írt kellékeknek. A főmagánvádló által ezen végzés ellen beadott felfolyamodást a törvényszék mint fellebbviteli bíróság elutasította. Utóbb a főmagánvádló újabb újrafelvételi kérelmet terjesztett elő, s ebben hivatkozott új tanúkra, valamint az alapeljárás során nem szerepelt okiratokra. A járásbíróság az újrafelvételi kérelemre tárgyalást tűzött ki, és annak során hozott ítéletével az alapítéleteket hatályukban fenntartotta, lényegében azon indokolással, hogy a valóság bizonyítva maradt. A törvényszék, mint fellebbezési bíróság a főmagánvádló által bejelentett fellebbezés folytán hozott ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, az alapítéleteket hatályon kívül helyezte és a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Bv. 1. §-ában meghatározott rágalmazás vétségében, mivel a vádlottnak azon állítása, hogy a főmagánvádló őt megkárosította, a fölvett új bizonyítás anyaga szerint valótlannak bizonyult. 5*