Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytúr. 35 35. Nemcsak a már megkezdett, hanem a fenyegető támadás ellen is van helye jogos védelemnek, de a támadásnak mindenkép közvetlennek vagyis olyannak kell lenni, ami nem a jövőben, hanem már most fenyeget. Mikor a jogos védelmi helyzet nincs meg, nem lehet szó a jogos védelem határainak büntetlen tülhágásáról sem. (Kúria 1932. jan. 26. B II. 5640/1931. sz.) Indokol: : . . . A tényállás szerint úgy a sértett, mint a vádlott italos állapotban voltak és a sértett ily állapotában verekedő természetű ember volt. Most is a sértett volt az, aki minden ok nélkül kötekedni kezdett a vádlottal, azt mondván a vádlott jelenlétében: «Gál különb ember mint a vádlott, szívesebben pofon üti a vádlottat kétszer, mint Gált egyszer». A sértett italos állapotában az előle kitérő vádlottal már máskor is kereste az összetalálkozást és ilyenkor egymást kölcsönösen sértegették is. A vádbeli eset alkalmával a vádlott mindenkép ki akart térni a sértett támadása elől. A sértett azonban a vádlottat valósággal üldözte, utána futott, megállította, vele szóváltást kezdett, hozzácsatlakozott, fenyegető kijelentést is téve, mellőle nem akart tágítani. A vádlott félve attól, hogy a sértett megtámadja, egy szilfadorongot vett fel a földről és vitt magával. A vádlott és a sértett ezután is gyalázó szavakat mondtak egymásnak. Egyszerre a sértett megállott, a zsebébe nyúlt, mire a vádlott, a nélkül, hogy a sértett egyebet tett volna, a kezében levő súlyos doronggal a sértettet nagy erővel fejbevágta. Erre a sértett megtántorodott, a vádlott pedig hirtelen ismét fejbeütötte a sértettét. A sértett a második ütésre összeesett, a vádlott pedig a földön fekvő sértettet a doronggal a fején még kétszer megütötte, aki az ütések okozta testi sérülések folytán nyomban meghalt. A kir. ítélőtábla e tényállás alapján a vádlottat jogos védelem címén felmentette azért, mert a sértett akkor, amikor a vádlottal szembefordulva zsebébe nyúlt, ezzel a mozdulattal már veszélyes támadást intézett a vádlott ellen, amely támadást kivédeni a vádlottnak jogában állott. Ez a jogi álláspont téves. Igaz, hogy a kötekedést az italos állapotban levő sértett kezdte, majd pedig kölcsönösen szóval sértegették egymást, ami közben a sértett zsebébe is nyúlt. Igaz, hogy sértett ittas állapotában a verekedésre, de sőt a késelésre is hajlamos volt. Igaz továbbá, hogy a Btk. 79. § szerint nemcsak a már megkezdett (intézett), hanem a fenyegető támadás ellen is van helye jogos védelemnek. Ámde ugyané § szerint a támadásnak mindenkép közvetlennek, vagyis olyannak kell lenni, ami nem a jövőben, hanem már most fenyeget. A zsebbe való benyúlással azonban a sértett még nem intézett ilyen közvetlen támadást a vádlott ellen; ezáltal a vádlott a személyét fenyegető közvetlen megtámadásnak még nem volt kitéve. A sértett ugyanis az esemény egész lefolyása alatt nem tett olyan célzást, amelyből a vádlott joggal következtethetett volna arra, hogy a sértett zsebében veszélyes fegyver van; annál kevésbbé mutatta ő ezt meg ekkor a vádlottnak ; de nem tett megtámadó mozdulatot sem. E nélkül pedig a súlyos doronggal felfegyverzett vádlott pusztán azáltal, hogy a sértett minden fenyegető szó vagy cselekedet nélkül a zsebébe nyúlt, közvetlenül megtámadva még nem volt, de ilyen közvetlen támadás akkor még nem is fenyegette őt, hiszen azt sem tudhatta, mi okból nyúlt oda a sértett. Ezek szerint a vádlott ténykedése nem valamely közvetlen támadás elhárítása végett szükséges erőkifejtés volt; hanem öt a rajta esett szóbeli sértés és zaklatás megtorlásának a gondolata, vagyis a bosszú 3*