Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

24 Büntetőjogi Döntvénytár, 20. Közokirathamisítást követ el, aki a gyermeknek Indokok : . . . A panasz arra van alapítva, hogy : tévedtek az alsófokú bíróságok abban, hogy a házasságon kívül született gyermeket csak a természetes apa ismerheti el magának, vagyis csak az, aki a gyermeket nemzette ; a védő jogi felfogása szerint a ('természetes apav alatt nemcsupán azt kell érteni, aki a gyermeket tényleg nemzette, hanem azt, aki jog szerint annak tekintendő. A panasz szerint természetes apa az a férj, aki a gyermeket annak születése után közokiratban magáénak ismerte el. E felfogás alapján tehát P. Artúrt az általa nőül vett Z. Josefina gyermeke természetes apjának kell tekinteni, s így a gyermek elismerése az anyakönyvvezető előtt nem ütközik a Btk. 400., 254. vagy más §-ába ; miért is nem bűncselekmény. Másfelől P. Artúrnak az anyakönyvvezető által felvett nyilatkozata nem azt tartalmazza, hogy a gyermeket ő nemzette, hanem csak azt, hogy a gyermeket sajátjának ismeri el; ez pedig valójában jogelismerés ténybeli vonatkozás nélkül. Ezért a Btk. 400. §-ban meghatározott bűncselekmény a miatt sem létesült, mert hiányzik a vádbeli tettből az a törvényes kellék, hogy valótlan tény vezettessék a közokiratba. Ezeken felül a Btk. 400. § csak akkor létesül, ha a közokiratba oly valótlan tény kerül, amire a közokirat bizonyító ereje kiterjed ; ámde a vádesetben a közokirat azt bizonyítja, hogy a fél •— t. i. a férj — a gyermeket sajátjának ismerte el, ez pedig kétségtelenül való. De a panasz szerint a közokirat létrejöttében a vádlott egyáltalában nem működött közre ; annak felvételénél jelen sem volt ; a felek végleges elhatározásának kialakulására befolyást nem gyakorolt; nem a gyermek törvényesítése volt az előfeltétele a vádlott részéről a házasulandóknak kilátásba helyezett anyagi támogatás elnyerésének, hanem csak időpontul szerepelt a házasságkötés és a gyermek törvényesítése az anyagi támogatás kiszolgáltatására ; végül jogsérelem senkire sem háramlott és nem is háramolhatott, márpedig e nélkül sem létesülhet a Btk. 400. §-ba ütköző bűncselekmény. Ez a jogi álláspont téves. Legelsősorban magánjogunknak élő, világos és elmagyarázhatatlan szabálya az, hogy az utólagos házassággal való törvényesítés csak a gyermek nemző szülei között utólagosan létrejött törvényes házasság által történhetik. Maga az utólagos házasságelnevezés is arra utal, hogy előbb történt a gyermek nemzése és születése, és azután jött létre a nemzők közt a házasság. A panasz indokolásában hivatkozott miniszteri indokolások és jogforrások ennek a jogszabálynak a hatályát nem érintik ; azok az anyakönyvvezető eljárásnak a szabályozására és a már megtörtént anyakönyvi bejegyzésnek a gyermek érdeke által igazolt szigorúbb védelemre vonatkoznak. A gyermek utólagos házasság által való törvényesítése tárgyában az anyakönyvvezető által felvett jegyzőkönyv továbbá tényként azt tartalmazza, hogy Z. Jozefának a házasságkötés előtt született gyermekére vonatkozólag P. Artúr mint természetes atya tette azt a nyilatkozatot, hogy a gyermeket sajátjának ismerte el ; erre a jegyzőkönyv bizonyító ereje kiterjed, az pedig valónak van megállapítva, hogy a gyermeknek ez a vádlott nem természetes atyja ; tehát valótlan az a tény, hogy az apaság elismerését tartalmazó nyilatkozatot a természetes apa tette és valótlan e jegyzőkönyv alapján utóbb a gyermek születési anyakönyvi kivonatába bevezettetve a gyermek jogviszonyaira vonatkozó az a tény, hogy a gyermek az anyának a természetes apával kötött (Kúria 1931. dec. 10. B III. 5193/1931. sz.)