Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

20 Biinfctőjogi Döntvénytár. Az uzsorabíróságnak ez az álláspontja is téves. A vádlott ugyanis akkor, amikor a kilépését igazoló bélyegzővel már ellátott útlevelével és az utazásra szóló menetjeggyel azzal a szándékkal, hogy az 54,000 pengőt kiviszi, a repülőtéren beszállásra készen volt, ezzel szándékosan olyan cselekményeket hajtott végre, melyeknek a pénznek a határon való kivitelét meg kell előzniök : a törvény által védett érdek veszélyeztetését és így a véghezvitelt megkezdte. A helyes jogi fogalmak szerint pedig a kísérlet nem fejlődhetik vissza előkészületi cselekménnyé, mert ami egyszer már túllépte az előkészület határát és a kísérlet tágabb fogalmi körébe jutott, az többé soha, semmi körülmények között sem szűkülhet ismét csak előkészületté, következésképpen abból az okból sem, mert a végrehajtás módja nem vált lehetségessé, mert hiszen a/, adott esetben az uzsorabíróság érveléséből kivehetően tulajdonképpen erről volna szó, és abból sem, hogy a tettes a véghezviteltől valami miatt elállott. A vádlott ugyanis nyilvánvalóan számított arra, hogy a beutazásakor Hegyeshalmon ravaszul megszerzett szabályellenes és a behozott értéket nem hűen kitüntető igazolvánnyal, a törvényes rendelkezéseket kijátszva, az 54,000 pengőt kivinnie sikerülni fog ; és nem is rajta, hanem a hivatásukat kötelességszerűen teljesítő vámközegek magatartásán múlott, hogy ezt meg nem tehette. Az elállás folytán" pedig a kísérlet, a Btk. 67. § 1. pont szerint csak akkor nem büntethető, ha a tettes a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől «önként» állott el. Önkéntesnek azonban az elállást csak akkor lehet tekinteni, amikor a tettest nem rajta kívül álló külső körülmények hatása bírta elhatározásra és nem azért nem haladt a kísérlet végső határáig : a teljes kísérletig, avagy annak folytatásául a véghezvitelig, mintha ezt akadály nélkül, szabadon meg nem tehette volna. Ezek szerint tehát a vádlott megkezdette annak a cselekménynek véghezvitelét, hogy 54,000 pengőt üzérkedés céljából külföldre vigyen . . . = Az 1920 : XV. tc. 1. § 6. pont alá eső árúcsempészés kísérletének megállapítása, mikor a vádlott a kicsempészni szándékolt arannyal a vonatra ült, hol cselekménye felfedeztetett : Kúria BJT LXXIV. 106. ; ugyancsak kísérlet megállapítása, mikor a vádlott kicsempészés céljából aranyat vásárolt össze, jóllehet még a vasúti állomásra sem jutott el a vádlott az arannyal: Kúria BJT LXXIII. 153. 1. 16. A Btk. 174. § alá esik: gyilkosság miatt halálbüntetéssel sújtott egyénnek mártírként való jellemzése, mint akinek tetteiből példát, emlékéből erőt lehet meríteni. (Kúria 1931. npv. 17. B I. 4454/1931. sz.) Indokok : ... Az inkriminált cikkben megemlített személyt a törvényes bíróság többrendbeli gyilkosság miatt sújtotta halálbüntetéssel. Közönséges gyilkosnak <<mártír»-ként való jellemzése már egymagában is megállapítja a vádbeli vétség tényálladékát, mert mártírnak általánosságban azt nevezik, aki valamely közérdekű eszméért küzdött, szenvedett és meghalt, közönséges gyilkosra tehát a mártír szóban rejlő szép gondolatot nem lehet kiterjeszteni, ez feldícsérése a bűntevőnek. A cikknek az a tartalma pedig, hogy az abban megnevezett mártír emlékéből merítenek erőt, cselekedeteikből példát és célkitűzéseiért harcolnak a cikkíró és a vele egyvéleményen levők, apologizálása a törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekménynek és így a törvény iránti tisztelet megsértését foglalja magában . . . = Elítélés azon kijelentés miatt, hogy a bíróság mártírrá avatta az elitéltet, kinek csak az volt a bűne, hogy védte a proletárt: BDtár XIX. 89.