Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Bün tető jogi Döntvénytár. 9 tekintettel az ügyet — a bekövetkezett jogerőre utalással — felülvizsgálat nélkül visszaküldi az alsóbírósághoz, akkor egyrészt a törvény szószerinti értelme szerint jár el, de a törvényhozó akaratát és a tehermentesítésre irányult célját is megvalósítja. Mindezekre tekintettel a jogegységi tanács — a koronaügyésznek írásbeli véleményében és élőszóval is kifejtett felfogásával megegyezően — arra az eredményre jutott, hogy a II. Bn. 30. § 2. mondatban foglalt rendelkezésnek —a törvény szövegéből és a törvényhozás intenciójából egybehangzólag kitűnően —- az a helyes magyarázata, hogy az ott említett kir. ítélőtáblai ítéletek meghozásukkal már jogerőre emelkednek, föltétlenül végérvényesek s ennek folytán a kir. Kúriához mégis fölterjesztett ily ügyeknek elintézése tekintetében az a gyakorlat a helyes, amelyet a kir. Kúria két tanácsa az ily ügyekben eddig is követett, és amely a döntvény rendelkező részében van körvonalazva. Kelt a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának 1931. évi december hó 11. napján tartott ülésében. = Az alapid szolgáló vitás kérdésről BDtár XXIII. 146. sorszám alatt szólottunk. 3. Hivatali sikkasztást követ el a községi jegyző, mikor a megengedett magánmunkálatai keretében elkészített szerződések után járó s kezeihez lefizetett kincstári és községi illetékeket eltulajdonította. (Kúria 1931. okt. 13. B III. 3422/1931. sz.) Indokok : ... Az irányadó tényállás szerint a vádlott, mint községi jegyző, a megengedett magánmunkálatai keretében elkészített szerződések után járó s kezeihez lefizetett kincstári és községi illetékeket tulajdonította el. Nem vitás, hogy a községi jegyző, mint a község hatósági teendőjének teljesítésére hivatalánál fogva kötelezett egyén, közhivatalnok. A Btk. 462. § szerint a közhivatalnok a hivatali sikkasztást csak oly pénzre vagy pénzértékkel bíró tárgyra követheti el, amelynek átvétele vagy kezelése hivatali hatáskörébe tartozik. A törvény és szabályrendeletek megengedik, hogy a községi jeg37zők magánmunkálatokkal is foglalkozhatnak s azoknak minőségét és módozatait szabályozzák és ezek a magánmunkálatok semmi vonatkozásban nem állanak a község hatósági teendőivel, azoknak teljesítésére a községi jegyző csak jogosítva van, de kötelezve nincs s azoknak magánjellegét az a körülmény, hogy azokat közhivatalnok végzi, nem érinti. Ámde a vádlott által készített ily szerződések után fizetendő kincstári vagy községi illetékek átvétele és a kir. adóhivatalokhoz vagy a községi pénztárba való beszolgáltatása már nem tartozik a magánmunkálatok körébe. Ezeket az illetékeket a felek közvetlenül tartoztak volna az említett pénztárakba beszolgáltatni s ezt azért bízták a vádlottra, mert a hivatalába helyezett bizalomnál fogva őt azok elfogadására és továbbítására jogosítottnak és kötelezettnek is tartották.