Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 5 <és az azon állapota között jelentkezik, amelyben az a károsítás bekövetkezése nélkül volna ; kétségtelen, hogy a sértettnek a szóbanforgó jogai gyakorlatával felmerült kiadásai a bűncselekmény folytán szenvedett kárnak fogalma alá vonhatók, amelyet a vádlott — aki azt a cselekmény elkövetése által előidézte — tartozik megtéríteni. Nem hozható fel ezzel szemben sikerrel az, hogy a szóbanforgó kárt (kiadásokat) a bűncselekmény nem közvetlenül okozta. Minthogy ugyanis a fentiek szerint a sértettnek fenti igénye nem kizárólag a perkövetkezmény, hanem egyúttal a magánjogi igény fogalmi körébe is esik, ezen ellenérv helytállósága is a magánjog szabályainak szempontjából bírálandó el. Márpedig a magánjog szabályai szerint, aki kártérítésre van kötelezve, mindazt a vagyoni kárt köteles megtéríteni, amely a kötelezettségét megállapító körülményből (jelen vonatkozásban bűncselekményből) közvetlenül vagy közvetve a hitelezőre hárult, továbbá aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen bár csak közvetve is megsérti, köteles a másiknak — a sértettnek — ebből eredő kárát megtéríteni. Ezen jogszabályokra figyelemmel nyilvánvaló, hogy az a körülmény, hogy a sértett költségei a bűncselekménynek nem közvetlen, hanem csak — a bűnvádi eljárás sikeres irányításával felmerült — közvetett eredményeként keletkeztek, nem szünteti meg a vádlott kártérítési kötelezettségét. Minthogy végül a B. H. T. VII. kötetébe 805. szám alatt fölvett E. H. is már kimondotta azt, hogy sajtóügyekben a sértett utánjárási és ügyvédi költségei a St. 39. §-ban említett kár fogalmi körébe esvén, a vádlott azok megfizetésében — nem ugyan a Bp. 489. § alapján, de a St. 39. § értelmében — marasztalható, a jogegységi tanács az elébe terjesztett vitás kérdést a rendelkező rész értelmében találta eldöntendőnek. V. Minthogy azonban annak elbírálása, hogy a sértett utánjárása és képviselőjének perbeli cselekményei — a sértett igényeinek érvényesítése szempontjából — tényleg szükségesek és indokoltak voltak-e, — amint ezt már az 1980/1909. számú jogegységi határozat indokolása is hangsúlyozta — minden egyes esetben az összes körülmények mérlegelése alapján eldöntendő bírói feladatot képez, s minthogy a Bp. 479. és 480. § értelmében a sértett szóbanforgó költségei még abban az esetben is, ha a magánvádat képviseli, csak annyiban téríttetnek meg, amennyiben azok szükségesek voltak, s nem is volna méltányos, hogy a vádlottat a közvádló eljárása folytán felmerült s egyéb bűnügyi költségeken felül még a sértettnek esetleg szükségtelen perbeli cselekményei által okozott költségeiben is marasztaltassék,