Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

1. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 29. számú büntető döntvénye. «A kir. ügyész által képviselt vád alapján folytatott eljárásban bűnösnek kimondott vádlottat lehet-e marasztalni a sértett utánjárási és ügyvédi képviseletével fölmerült költségeiben, és ha igen, akkor a Bp.-nak a bűnügyi költségek megtérítéséről szóló (XXVI.) fejezetében foglalt 479. és 480. § 1. bek.-i alapján mint bűnügyi költségekben, avagy a Bp.-nak a magánjogi igény érvényesítéséről és biztosításáról szóló (XXVII.) fejezetében foglalt 489. § alapján a bűncselekmény folytán szenvedett kárnak és sérelemnek megtérítése fejében. (Vonatkozással a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának B I. 401/1981. és B I. 3084/1931. számú határozataira.)» Határozat: A kir. ügyész által képviselt vád alapján folytatott eljárás során bűnösnek kimondott vádlottat a Bp. 489. § alapján lehet marasztalni a sértettnek készkiadásban okozott költségekben és képviselőjének megfelelő díjában és készkiadásaiban, amennyiben ezek szükségesek voltak. Indokok . ... I. A kir. Kúria büntetőjogegységi tanácsának szinte a Bp. életbelépése óta állandóan követett gyakorlata az volt, hogy a sértett fél képviselőjének dija és költségei azokban az esetekben, amelyekben a vádat a kir. ügyész képviseli, nem tartoznak a Bp. 479. §-ban felsorolt azon bűnügyi költségek közé, amelyeket a bűnösnek kimondott vádlott a Bp. 480. § 1. bek. értelmében megtéríteni köteles. Erről a gyakorlatról tesznek tanúságot a jogegységi tanácsnak — a koronaügyész részéről benyújtott perorvoslatokra hozott — B I. 1325/1909., B I. 544/1910. és újabban B I. 401/1931. és B I. 3084/1931. szám alatt hozott határozatai. Ezekben a határozatokban a jogegységi tanács nem foglalt kifejezetten állást abban a kérdésben, vájjon a szóbanforgó költségekben marasztalható-e a vádlott a Bp. 489. § alapján. De abból a tényből, hogy a jogegységi tanács ezekben az ügyekben törvénysértőknek nyilvánította az ezen költségekben vádlottat marasztaló határozatokat s a vádlottakat azoknak viselése alól fölmentette, arra vonható következtetés, hogy a kir. Kúria a vádlottat az ilyen költségek viselésében elmarasztalhatónak egyáltalában a Bp.-nak semmiféle §-a alapján nem találta, mert különben nem állapíthatott volna meg materiális törvénysértést, legföljebb azt mondhatta volna ki. Büntetőjogi Döntvénytár. XXV. 1