Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 139 külföldi fizetési eszközben megjelölt utánvételi összeggel — megterhelte, majd ezt az árut Magyarországon a Máv.-tól magyar pengő lefizetésével kiváltotta, az 1922.XXVI. te. 1. § 2. fontban meghatározott kiajánlás bűntettét követi el. (Kúria 1932. nov. 9. B II. 3990/1932. sz.) Indokok : . . . A vádlott külföldről saját címére vasúton csekély értékű árut küldetett és ezt annak értékét sokszorosan felülmúló osztrák schillingben megjelölt utánvételi összeggel megterhelte ; majd ezt az árut Magyarországon a Máv.-tól magyar pengő lefizetésével kiváltotta. Az árunak ily módon történt kiváltása által a vádlott a Máv.-tól itt belföldön effektív külföldi fizetési eszközt nem szerzett meg, de meg sem szerezhetett ; hanem a vádlott és illetőleg az áru feladója csak arra szerzett jogot, hogy az áru feladási helyén, tehát külföldön, a feladó vasúttól, az ottani fizetési eszközben, az utánvételezett összeget követelhesse. A megállapított tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádlottnak ez is volt szándékában, nempedig az, hogy a Máv. neki effektív schillinget itt belföldön kiszolgáltasson. (. . . Mint a fejben . . .) A vádlott azonban az utánvételi összegnek itt Magyarországban magyar pengőben való lefizetése által tulajdonképpen ezt a magyar pénzt külföldre utalványozta és ezzel valójában azt célozta, hogy a Máv.-val szerződéses viszonyban levő külföldi vasút a lefizetett pengő ellenértékét külföldön ottani pénznemben fizesse neki ki, így a vádlott ezáltal a magyar pengőnek külföldre való kiajánlását (kiutalását) valósította meg; mert a magyar pengővel való ilyen rendelkezés a magyar valutával szemben külföldi pénznemben teljesítendő követelést hoz létre. A vádlott a magyar pengőnek külföldre való ilyen kiajánlását, kiutalását pedig olyan időben eszközölte, midőn ez a 4500/1931. M. E. számú rendelet értelmében a Magyar Nemzeti Bank engedélyéhez volt kötve ; vádlottnak pedig ilyen engedélye nem volt . . . = Kiajánlás : BDtár XVI. 94. 195. Az 1922:XXVI.tc. 1. § 4. Vont alá eső bűntettet követi el, aki a devizakorlátozások idején másnak nevére szóló útlevéllel külföldi fizetési eszközt szerez a Magyar Nemzeti Banktól. (Kúria 1932. nov. 9. B II. 4359/1932. sz.) Indokok .... F. vádlott, miután a Magyar Nemzeti Banktól útlevelére törvényes úton 1400 és 300 cseh koronát kapott, az útlevelet egy a kávéházból futólag ismert, állítólag W. Mór nevü embernek azzal adta át, hogy arra külföldi fizetési eszközt, cseh koronát szerezzen ; N. vádlott pedig a közelebbről alig ismert W. Mórnak állított egyéntől az útlevelet, melyen a Magyar Nemzeti Bank azon bejegyzése, hogy F. részére már 1400 és 300 cseh korona ki lett szolgáltatva, ki volt törölve, átvette és azzal a Magyar Nemzeti Banktól 1600 cseh korona kiutalását kérte. Az uzsorabíróság helyesen állapította meg, hogy F. vádlott tudta azt, miszerint W. Mór a kívánt cseh koronák megszerzését a külföldi fizetési eszközök kiutalására illetékes szervektől csakis azok megtévesztésével tudja és fogja keresztülvinni, viszont N. vádlott tudta azt, hogy a W. Mór által átvett útlevélben a fentírt törlések vannak keresztülvive ; és ezt tudva akarta a