Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)
Büntetőjogi Döntvénytár. 131 szerző ítéltetett el, nem enyhítő körülmény, hogy a vádlott, mint az időszaki lap felelős szerkesztője vonatott felelősségre, mert a szerkesztőnek módjában állott a szerző megnevezése vagy kinyomozása és mert a sajtójogi felelősségi fokozatok között a bűnösség mérve szempontjából nem tehető különbség. (Kúria im noy 2_ B j 8648/im sz>) = Kúria : Nem kerülte el a kir. Kúria figyelmét az elsőfokú ítéletekben elfogadott az az enyhítő ok, hogy a vádlott csupán kiadója volt a vádbeli nyomtatványnak, ami reá másodlagos felelősséget ró. Ez a megokolás téves és nem felel meg a St. szellemének, amely szerint minden felelősségi fok önállóan és teljes mértékben felel a sajtótermék tartalmáért, ha az illető felelősségi fokozat reá nézve megnyílik. Ellenkező esetben csakhamar minden szerző szerzőségének eltitkolásával az enyhébb elbírálás alá eső következő, sőt lehetőén a legtávolabbi fokozatot fogja választani. (B I. 4122 1932.) 181. Csak akkor van ok a bíróküldésre, ha a perben szereplő felek valamelyikére tekintettel nem várható az illetékes bíróságtól részrehajlatlan eljárás és ítélet, ennek megállapításánál azonban a peresfél ügyvédjének személye rendszerint nem lehet irányadó. (Kúria 1932. nov. 2. B I. 4318/1932. sz.) Indokok .... N. ellen a pécsi törvényszéknél sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt bűnvádi eljárás van folyamatban. Ez ügyben a főmagánvádlót M. János pécsi ügyvéd képviseli. A törvényszék felterjesztése szerint a törvényszék elnöke és bírái magukat a M. János ügyvéd és irodája által képviselt összes ügyekben a nevezett ügyvédnek a törvényszék tagjaival szemben tanúsított zaklató magatartása, terrorisztikus eljárása és megismételt rágalmai következtében elfogultaknak érzik ; s ez okból mellőzésüket kérték. A felterjesztésből és a bűnügyi iratokból nyilvánvaló, hogy a bűnügyben M. János ügyvéd nem saját személyében van érdekelve, ő csak perbeli megbízottja a bűnperben szereplő félnek. A kir. Kúriának kell elbirálni, hogy az illetékes bíróságtól várható-e részrehajlatlan eljárás és határozat. A kir. Kúria ezirányú döntésénél természetszerűleg az illetékes bíróság felterjesztésére is tekintettel van, azonban a kérdést az összes adatoknak mérlegelésével dönti el. Figyelembe véve, hogy a kifogásolt magatartású ügyvéd csupán perbeli képviselő, kinek e minősége a meghatalmazás megvonásával bármely pillanatban meg is szűnhet, a kir. Kúria nem lát oly törvényszerű okot fennforogni, ami az illetékes bíróság elfogultságának megállapítására alkalmas volna, mert a bíróság tagjait a döntésük alá utalt ügyben a bírói eskü és a lelkiismeret parancsából kötelező pártatlanságnak kell vezetnie, annak a bírót személyes érzésein felül kell emelnie. A bírói függetlenségnek egyik alapvető biztosítéka éppen az, hogy minden ügyben az arra a törvény szerint illetékes bíróság járjon el és hogy az ügy a törvényben szorosan meghatározott mellőzhetlen szükség esetén kívül az illetékes bíróság döntése alól ne vonassék el. Ilyen rendkívüli okkal indokolt kivételes intézkedés szüksége pedig a 9*