Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. sal vagy becsületsértéssel összefüggésben elkövetett testi sértésre ki nem terjeszthető. (Kúria JEH 1932. okt. 28. B I. 4415/1932. sz.) Indokok .... A. János följelentést tett B. József ellen súlyos testi sértés büntette címén a miatt, hogy ez őt 1931. június 3-án földreteperéssel és rátérdeléssel akként bántalmazta, hogy 20 napon túli gyógytartami bordatörést szenvedett. Az ügyészség a nyomozás iratait a súlyos testi sértés bűntettének vagy vétségének elbírálása végett a Te. 110. §-ra is utalással a járásbírósághoz tette át. B. József viszont följelentést tett A. János ellen az utóbbi által ugyanazon alkalommal az ő sérelmére elkövetett tettleges becsületsértés miatt. A járásbíróság a két ügyet egyesíteni rendelte és ítéletével B. Józsefet a súlyos testi sértés vétségének vádja alól a Bp. 326. § 3. pont alapján (jogos védelem indokolt túlhágása), A. Jánost pedig a becsületsértés vádja alól a Bp. 326. § 4. pontja alapján (indítvány elkésettsége) fölmentette. A törvényszék mint fellebbviteli bíróság a járásbíróság ítéletét megsemmisítve B. József vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében, A. Jánost pedig a becsületsértés vétségében, s ezért előbb nevezettet a Btk. 302. § alapján a Btk. 92. § alkalmazásával, utóbbit pedig a Bv. 4. § alapján pénzbüntetésre ítélte, azonban az A. Jánosra kiszabott büntetést a Bn. 1. § alapján próbaidőre felfüggesztette és kötelezte a vádlottakat — tehát A. Jánost is — a felmerült és még felmerülő bűnügyi költségeknek a Bp. 479. és 481. § értelmében egyetemlegesen való megfizetésére is. Az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. A törvényszék A. János bűnösségét azért állapította meg, mert bár B. József becsületsértés miatt csak 1931. szeptember 4-én, tehát a törvényes háromhónapi határidőn túl terjesztette elő magánindítványát, azzal azonban a Bp. 23. § 1. bek. és a Bv. 7. § értelmében el nem késett, mert az ítélethozataláig viszonvádat emelni jogosítva volt. A törvényszéknek az a rendelkezése, hogy A. János bűnösségét megállapította, ellene büntetést szabott ki és őt a bűnügyi költségek egyetemlegesen való megfizetésére kötelezte, törvénysértő. Az ugyanis nem kétséges, hogy B. József magánindítván3'át A. János ellen becsületsértés miatt a törvényes hárorohónapi határidő eltelte utan terjesztette elő. A Bv. 7. §-nak azt a rendelkezését pedig, hogy mindaddig, míg az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindított bűnvádi eljárást az elsőfokú bíróság be nem fejezte, a másik fél abban az esetben is jogosult — elévülés esetét kivéve — a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt volna, a törvény kifejezetten a kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés eseteire korlátozta. A törvényszék ítéletében a Bp. 23. §-ra hivatkozásból, amely § 1. bek. a most említett bűncselekmények mellett a testi sértést is felemlíti, arra vonható következtetés, hogy a törvényszék ez alapon találta a testi sértést is a Bv. 7. § rendelkezése alá vonhatónak. A törvényszék azonban tévedett, mert a Bp. 23. § kizárólag az illetékesség, illetve az ügyek egyesítése és együttes ellátása tárgyában állít fel eljárási szabályt, ellenben a Bv. 7. §-ban foglalt anyagi jogszabály a Bp. 23. § 1. bek. alapján a rágalmzással vagy becsületsértéssel összefüggésben elkövetett testi sértésre ki nem terjeszthető. 179. Ha a büntetőforancs kézbesítése nem történt az e tekintetben előírt szabályok szerint, a büntetőfarancsot