Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 111 bízatásuk folytán eljárt bíróságok ítéleteiket hozták, a trianoni békeszerződés életbeléptéig Magyarország területéhez tartoztak, és hogy ezen a területen a trianoni békeszerződés életbeléptetése előtt közönséges bűncselekmények felett kizárólag csak a magyar bíróságok voltak jogosítva a bírói hatalmat gyakorolni. A miből következik, hogy az ez ügyből előzően ítélkezett temesvári bíróságok, melyek nem a magyar, hanem a román államtól nyert megbízatásuk folytán jártak el, úgy a magyar törvények, mint a hágai nemzetközi egyezmény értelmében sem voltak jogosítva eljárni. így az általuk hozott ítéletek sem tekinthetők olyanoknak, amelyek az ítélt dolog fogalmát kimerítenék. Nem tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, midőn a vádlottat — a Bp. 326. § 1. pont alapján ítélt dolog által megvalósult bűnvádi eljárást kizáró ok címén — fel nem mentették. A panasznak a Bp. 385. § 2. pont alapján bejelentett része pedig azért alaptalan, mert a Btk. 13. § alkalmazásának az ebben felhívott 8. és 9. §-okra figyelemmel csak az esetben van helye, ha akár magyar honos, akár külföldi külföldön követ el bűncselekményt és ezért ítéli őt el külföldi bíróság ; márpedig a bűncselekmény elkövetése idején Nagyősz községe — a hol a vádlott a bűncselekményt elkövette — jogilag Magyarországhoz tartozott, az ott elkövetett bűncselekmény tehát belföldön volt elkövetve . . . 155. Felmentés izgatás vádja alól. — /. Hit felekezet elleni izgatás vádja. — II. Házasság intézménye elleni izgatás vádja. — III. Osztály elleni izgatás vádja. I. (Kúria 1932. jan. 12. B I. 5657/1931. sz.) Indokok: . . . Igazgatás csak akkor létesül, ha a vád alapjául szolgáló cselekmény a gyűlölet kiváltására alkalmas, vagyis ha a vádbeli cikk képes lehetett volna az olvasók szenvedélyét és indulatát annyira felzaklatni, hogy azok gyűlöletet érezzenek a zsidóság, mint hitfelekezet ellen. Az adott esetben azonban tudományos színezetű folyóiratban megjelent vitairatról van szó, mely az értelemre hatni volt hivatva. Igaz, vannak a cikkben oly kifejezések, amelyek sértők lehetnek a zsidó vallásúakra nézve, azonban a cikk összefüggő tartalma mégsem alkalmas a gyűlölet felkeltésére, mert a cikk tudományos színezeténél fogva inkább arról kívánta olvasóit meggyőzni, hogy a zsidó vallású honpolgárok gazdasági téren életrevalóbbak és tevékenyebbek lévén a nem zsidó vallásúaknál, buzdítani, serkenteni törekedett az utóbbiakat arra, hogy vegyék fel amazokkal a versenyt és ne engedjék magukat gazdaságilag háttérbe szorítani. A lekicsinylő kitételek tulajdonkép ezen buzdításnak felfokozására szolgáltak, mely érvekkel a vádlott nem az olvasók indulatát akarta felkelteni, hanem azokat arról törekedett meggyőzni, hogy a védekezésre okvetlenül szükség van, hacsak gazdasági téren teljesen elszegényedni, sőt elpusztulni nem akarnak . . .