Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 75 fejezettség szempontjából mellékes az a körülmény, hogy a felgyújtott tárgy milyen mértékben sérült vagy semmisült meg a tűzgerjesztés folytán, a döntő mozzanat az, hogy az alkalmazásba vett gyujtószer a megsemmisíteni óhaj­tott tárgyon vagy az azzal helyi összefüggésben álló más tárgyakon valóban megfogamzott-e oly módon, hogy annak a továbbterjedése most már a vád­lott minden további közreműködése nélkül teljes bizonyossággal bekövetkezik, hacsak azt megfelelő erővel és eszközökkel el nem oltják. A tüz megfogamzá­sához pedig nem okvetlenül szükséges, hogy a felgyújtott tárgy — jelen eset­ben akár maga a ház, akár az azzal helyi összeköttetésben levő bútor vagy a szobában összehalmozott más ingóság — lángbaboruljon, mert a tüz bizonyos anyagokon, igy a jelen esetben közvetítő anyagul használt faszéncsomagokon, lobogás nélkül, parázslás útján is továbbterjedhet és előidézheti más tárgyak felgyulladását és összeredményében a tüz általi megsemmisülést és a köz­veszélyt. A jelen esetben a vádlott tovább ment a gyújtogatás véghezvitelének a megkezdésénél, mert a ténymegállapítás szerint a maga által gondosan és rendkívül gyúlékony anyagokból (faszéncsomagok és papírdarabok) össze­állított máglyát petróleummal leöntve meggyújtotta és az üzlethelyiség ablakát lefüggönyözve, az ajtót becsukva eltávozott és ezzel a szobában levő vagyontárgyait valósággal felgyújtotta, vagyis a gyújtogatás bűntettét be­fejezte. És közömbös a befejezettséghez az is, hogy a felgerjesztett tüz hosz­szabb (több órás) parázslás után önmagától elsenyvedett, vagyis megszűnt továbbterjedni (ámbár jelen esetben a felgyújtott tárgyak egy része még a felfedezéskor is füstölt, illetőleg parázslott), ez a körülmény csak a kár meg­állapítására bír fontossággal .. . II. (Kúria 1932. ápr. 20. B III. 951/1932. sz.) Indokok : . . . A Btk. 422. § 1. pont alá eső bűntett be végzettségéhez nem szükséges az, hogy maga az illető ház teteje vagy valamely szoba ajtaja vagy ablaka fogjon tüzet, illetve boruljon lángba, a ház felgyújtása be van fejezve azzal, ha a vádlott a ház bármelyik helyiségében levő bútort vagy más ingóságot szándékosan meggyújtja, mert ezeknek a házzal helyi kap­csolatban levő tárgyaknak a lángralobbantása egyenlő hatályú azzal, mintha az épület állaga, a tető, ajtó vagy ablak stb. gyullad meg. Az ellenkező állás­pont oda vezetne, hogy a lakásban felhalmozott bútor és esetleg az épület értékét jóval meghaladó műkincsek, ritkaságok szándékos felgyújtása és el­hamvasztása csupán a Btk. 418. §-ban meghatározott vétséggé vagy legfel­jebb a gyújtogatás kísérletévé minősülne, holott a Btk. 422. § 2. pont az épület felgyujtásával egyenlően értékeli és befejezett bűntettnek tekinti az említett ingóságoknál gyakran sokkal kisebb jelentőségű áru- és termény­készlet vagy anyagkészletnek szabad téren való felgyujtását is. A gyújtogatás büntette különben is nem merőben vagyonelleni, hanem elsősorban «közveszélyü» cselekmény, amely nemcsak az illető ház tulajdono­sára vagy lakóira, de egy egész helység személyi és vagyoni biztonságára rendkívüli közvetlen veszedelmet jelent. Ebből folyóan a gyújtogatás befeje­zéséhez mellékes az, hogy a felgyújtott tárgy mily mértékben sérült vagy semmisült meg a tűzgerjesztés folytán, hanem a döntő mozzanat az, hogy a vádlott által alkalmazásba vett gyujtószer a megsemmisíteni óhajtott tárgyon vagy az azzal helyi kapcsolatban álló más tárgyakon valóban megfogam­zott-e oly módon, hogy annak a továbbterjedése most már a vádlott minden további közreműködése nélkül tejes bizonyossággal bekövetkezik, hacsak azt megfelelő erővel és eszközökkel el nem oltják . . . = Ugyanígy Kúria: BDtár XV. 13. — Eltérő Kúria: BDtár XXV. 37.

Next

/
Oldalképek
Tartalom