Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

46 Büntetőjogi Döntvénytár. vagy áruk a vaspálya vagy ehhez tartozó tárgy szándékos megrongálása által veszélynek tétetnek ki. Vagyis az elkövetett cselekmény a veszélynek (és nem többnek) az előidézése. Az adott esetben pedig a kockakőnek a való tények szerint a villamoskocsi kerekei közé dobása folytán, illetőleg a villamoskocsi fékgerendájának a kődobással előidézett meggörbülése által a vaspálya és a hozzátartozó kocsi rendeltetésének meghiúsítására alkalmas oly változást szenvedett, melynélfogva a vasúton levő személyek vagy tárgyak veszélynek tétettek ki, amivel a vádbeli cselekmény, mint delictum sui generis veszélyeztetési cselekmény, befejezést is nyert. Ezen a befejezettségen mit sem változtat az a körülmény, hogy a villamoskocsi a vádlott cselekménye következtében csak nagyot zökkent, megállott és a fékgerenda meggörbülése dacára használható maradt s útját folytathatta, mert a beállott veszély kisebb foka annak büntetőjogi beállottságát a bűnösség nézőpontjából nem csökkenti és a büntetőjogi felelősséget meg nem szünteti; a veszélynek kitevésen túlmenő eredmény pedig, mint további okozat, a Btk. 434. §-ban meghatározott törvényi tényálladék körén kívül esik és külön csak a következő §-ban nyer törvényi értékelést. Minthogy pedig a vádlott a kir. ítélőtábla megállapítása szerint a vaspálya megrongálása előidézésének és az ebből származható veszélynek tudatában cselekedett, a veszélynek kitétel pedig a vaspályának, illetve az ahhoz tartozó tárgynak szándékos megrongálása által meg is valósíttatott, azt a következtetést kellett levonni, hogy a vád alapjául vett cselekmény bűncselekmény és hogy azáltal a szándékolt bűntett nem csupán megkezdetett, hanem a törvény veszélyeztetési jellegének megfelelő helyes értelmezés szerint be is végeztetett. Az eddig kifejtettek szerint természetes, hogy az adott esetben a Btk. 418. §-ba ütköző idegen vagyon megrongálásának vétségéről nem lehet szó. = Kúria : Kísérlet, ha a megrongálás sem következett be. (TÜH BHT 76.) — Csupán 418. és 301. §-ok megállapítása, mikor a megrongálásból nem származott «közveszély». (BDtár II. 89.) 47. A Bv. 17. § nem biztosít mentességet az ügyvéd számára azon rágalmazó nyilatkozata tekintetében, amelyet a per bírájának személyére vonatkozóan a fellebbezésben tett. (Kúria 1929 dec n BL 5004/1929. sz.) Indokok : . . . A fellebbezésben foglalt tényállítások a kir. Kúria jogi meggyőződése szerint is annak a ténynek állítását