Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)
26 Büntetőjogi Döntvénytár. 27. Az ivadék még tényleges támadás esetén sem hivatkozhat jogos védelemre felmenőjével szemben, ha az utóbbinak támadása elől kitéréssel menekülhetett. (Kúria 1929. okt. 30. B II. 2750/1929. sz.) Indokok : . . . Alaptalan a jogos védelem meg nem állapítása miatt bejelentett semmisségi panasz. A vádlott ugyanis a saját személyét illetőleg az állandó bírói joggyakorlat szerint még tényleges támadás esetén sem hivatkozhat jogos védelemre, ha támadója az ő felmenő ágbeli rokona és ha ő a támadás elől kitéréssel menekülhet, annál kevésbbé hivatkozhat erre a vádlott, akit valójában az apja részéről támadás ekkor nem is ért. Viszont — miként azt az alsóbbfokú bíróságok ítéletükben helyesen kifejtették — a vádlott az édesanyja érdekében sem tekinthető jogos védelemből cselekvőnek ; mert a bűncselekmény elkövetése idején — midőn a sértett puszta kézzel és szótlanul jött be az udvarára — a sértett részéről nemcsak a vádlottat, de az édesanyját sem érte semminemű támadás és ilyen valójában nem is fenyegette. Igaz, hogy a megállapított tényállás szerint T. Teréz nevű cselédjük a felmondás miatt a vádlott édesanyját előzően meg- > fenyegette azzal, hogy bepanaszolja őt a sértettnek ; és igaz, hogy midőn ez a cseléd a sértettel jött vissza, úgy a vádlott, mint az anyja tarthatott attól, hogy a cseléd beváltotta fenyegetését és hogy immár most a különben is durva és erőszakos sértett ellenük fog fordulni és őket bántalmazni fogja. Ez azonban csak feltevés volt és mint puszta feltevés a jogos védelemre jelen esetben annál kevésbbé szolgálhat törvényes alapul, mert a vádlott — a megállapított tényállás szerint — jóelőre gondoskodott arról, hogy a lőfegyvereket apja ellenük ne használhassa ; így ez a különben is csak elképzelt veszély egyáltalán nem volt oly mérvű, ami indokoltá tehetné azt, hogy a vádlott apját lelője . . . = Hasonló: BDtár XVI. 62.; XIX. 47.; XXII. 26. 28. A 78 éves korú apa által fia ellen bottal intézett támadás esetében, ha a támadás az apa lefegyverzése vagy lefogása útján is hatályosan elhárítható lett volna, földretaszításban álló durva tettlegeskedés nem indokolt. (Kúria 1929. okt. 22. B II. 4803/1928. sz.)
