Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Bü ntetőjogi Döntvénytár. 11 vagy vétségre nézve az elévülés a véghezvitel napjával veszi kezdetét. A mulasztási bűncselekményeknél (delicta omissionis) a véghezvitel a törvény parancsának nem teljesítése által létesül. A St. 24. § 2. pontja alá eső vétséget az a nyomda vagy könyvnyomdavállalat-tulajdonos követi el, aki a vállalatát a 6. § értelmében be nem jelenti. Igaz ugyan, hogy a St. 6. § nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy ezt a bejelentést mily idó'pontban kell megtenni, de a törvény helyes értelmezése szerint nyilvánvaló, hogy a bejelentésnek még a nyomdavállalat működésének megkezdése előtt vagy ezzel egyidejűleg kell megtörténnie. Ellenkező értelmezés mellett a nyomda huzamosabb időn •át működhetnék bejelentés nélkül; pedig kétségtelen, hogy a törvény a titkos nyomdát tűrni nem akarta. Ezek szerint a nyomdavállalat működésének megkezdése az a végső határidő, ameddig a nyomdavállalat bejelentése eszközlendő és ha a nyomda működését e bejelentés nélkül megkezdette : a nyomdatulajdonos máris elkövette a St. 24. § 2. pontja alá eső vétséget. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó mulasztási cselekmény véghezvitelének napja mindig pontosan megállapítható, az elévülési idő pedig a Btk. 107. § értelmében ettől a naptól számítandó, törvényszerűen járt el a kir. törvényszék akkor, midőn az elévülési három évet innen számította. A perorvoslatnak az az érve, hogy a St. 6. §-ban előírt bejelentési kötelezettség annak teljesítéséig tartós és állandó kötelezettséget állapít meg, amelynek elmulasztása tartós jogellenes állapotot idéz elő, azért nem helytálló, mert a fenti időponton túl, tehát elkésetten tett bejelenlés már nem mentesíti a nyomdatulajdonost és mert a 6. §-ban előírt szabály csupán az ellenőrzés gyakorolhatását kívánja biztosítani abból a célból, hogy a jogrend érdekeinek a bejelentés elmulasztásából származható veszélyeztetése elháríttassék és csupán ez a veszélyeztetés, nem pedig valamely jogsértés előidézése képezi e vétség lényeges ismérvét (BHT. II. kötetébe 158. és 161. sz. a. felvett határozatok). Mindezekre tekintettel, figyelemmel továbbá a kir. Kúriának 1929. február hó 27. napján B I. 2438/1927. sz. a. hozott határozatára, amely a szóbanforgó kérdést ugyanúgy döntötte el, mint jelen ügyben az eljárt kir. törvényszék, a koronaügyész perorvoslatát, mint alaptalant, elutasítani kellett . . . = Az ut. bekezdésben idézett határozatot közöltük RDtár XXII. 83. sz. Cjv -r~~ " •;.«*