Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Tartalommutató. Lap ! Ki. A hivatásának jogszerű gyakorlatában eljáró hatósági közeg esetleges tévedése csak arra szolgálhat alapul, hogy a szabálytalanság megfelelő panasz vagy jogorvoslat tárgyává tétessék, de nem ad a félnek jogot arra, hogy a nézete szerint törvényellenes eljárást erőszakkal akadályozza vagy meghiúsítsa • ' 30 1914 :XLI. tcikk. A becsület védelméről. (Bv.) 16. Sem a Bv. 17., sem az Ü. R. nem biztosít mentességet az ügyvéd számára azon nyilatkozata tekintetében, amelyet az eljáró bíróra vonatkozó aggályossági kifogásában terjeszt elő . .* 16 17. Az Ü. R. nem biztosít ugyan mentességet az ügyvédnek a Btk. rendelkezései alól. ha azonban az ügyvéd a feljelentést nem a vád koholt volta tudatában adta be és ői ez irányban gondatlanság sem terheli, sem hamis vádat, sem hatóság előtti rágalmazást nem lehet vele szemben megállapítani 17 47. A Bv. 17. § nem biztosít mentességet az ügyvéd számára azon rágalmazó nyilatkozata tekintetében, amelyet a per bírájának személyére vonatkozóan a fellebbezésben tett . . 46 87. Rágalmazás és becsületsértés eseteiben, ha a sértett a tárgyaláson kérte az ítélet közzétételének elrendelésit, ezt a bíróságnak — marasztaló ítélet hozatala esetében — mindig és feltétlenül el is kell rendelnie. A törvény parancsoló rendelkezése a közzététel elrendelése kérdésében kizárja méltányossági vagy egyéb szempontoknak mérlegelését . . 86 97. Folytatólagos rágalmazás 96 98. A Bv. 27. § nem kívánja meg a bűnvádi vagy fegyelmi eleijárásnak ítélettel, tehát érdemi döntéssel való befejezését, hanem csak az eljárásnak alakilag jogerős befejezését. Ily befejezés az eljárásnak a Bp. 472. § analógiájára történt megszüntetése abból az okból, hogy a terhelt mentelmi jogát a Ház nem függesztette föl 97 109. A bíróságok sérelmére elkövetett oly becsületsértés miatt, amely nem felhatalmazásra, hanem magánindítvány alapján üldözhető, az igazságügyminiszter jogosult a magánindítvány előterjesztésére 125 128. A Pp. 61. § értelmében a bírót aggályosság címén egyedül a fél kifogásolhatja, az ügyvéd tehát csak a fele nevében, de így is csak olyan okok fennforgása esetében, amely okok a bíró elfogultsága iránt az ügyre, tehát nem a bírónak és az ügyvédnek egymás közötti személyes ügyére tekintettel támasztanak alapos kétséget 142 129. Nem követhető el hitelrontás annak sérelmére, aki ellen fizetéseinek megszüntetése okából a csődnyitás — bár nem jogerősen — elrendeltetett 143 146. A Bv. 19. § alkalmazhatóságának előfeltétele, hogy a bíróság a kölcsönös rágalmazással vádoltak ügyét egyesítve és mindkét vádlott bűnösségét ugyanazon ítéletben megállapítva intézze el 158 1920 : XV. tcikk. Az árdrágító visszaélésekről, 39. A «crépe de Chine» szövet az 1920 : XV. tcikk alkalmazásában közszükségleti cikk 37 Büntetőjogi Döntvénytár. XXIII.