Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

54 Büntetőjogi Döntvénytár. hanem a Btk. 468. §-ba ütközőnek minősítette, a kir. ügyész fellebbezéssel is élt. Ily körülmények mellett — habár a kir. ítélőtábla a minősítést az anyagi jog szabályának megfelelőnek találta — a jogilag védett érdek azonossága folytán mi sem állt útjában annak, hogy a kir. ítélőtábla felismerje és megállapítsa a kötelességszegésnek olyan esetét, mely nem vonható ugyan a hivatali kötelességszegésnek a Btk. 469. § 1. pontja alá, de mégis csak hivatali kötelességszegés. A bíróságnak ugyanis általában, a cselekmény minősítése miatt a vádlott terhére bejelentett perorvoslat esetében pedig a felsőbíróságnak is joga van a jogilag védett érdek azonosságának határai közt a vád alapjául szolgáló tényállást helyesbíteni, annak időbeli és mennyiségi elemeit szűkítve is, bővítve is módosítani és az eredménynek nemcsak enyhébb, hanem súlyosabb következményeit is meghatározni. Márpedig az adott esetben az, vájjon a vádlott megszegte-e a hivatali kötelességét, az alábbi okból kitűnőleg szintén csetk a büntetésre lehet kihatással, úgyhogy ezzel — mivel az az adott esetben nem tényálladéki elem -— a megvesztegetés bűntettének megjelölését helyesbíteni nem is kellett volna. A kir. ítélőtábla tehát nem sértette meg a tettazonosság elvét ; nem lépte túl a hatáskörét és nem sértett meg sem a csatlakozási kérelemben felhívott, sem más törvényes szabályt. Hogy vájjon a vádlott az adott és ígért jutalomért teljesített cselekményével a hivatali kötelességét megszegte-e vagy sem, abból a szempontból, vájjon a vád alapjául szolgáló tett megállapítja-e bűncselekmény tényálladékát, közömbös. Mert a Btk. 468. §-ba ütköző hivatali bűntettet a bíró elköveti akkor is, ha a hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért vagy annak elmulasztásáért ajándékot vagy jutalmat követel, elfogad vagy az eziránt tett ígéretet nem utasítja vissza, habár a hivatali kötelességét nem szegi is meg. És a Btk. 468. §-ában meghatározott büntetési tétel alá esik — a Btk. 469. §-ban kiemelt eseteket kivéve — minden olyan cselekménye a bírónak, melyet hivatalánál fogva köteles teljesíteni, tehát a szakértő személyének megválasztása és alkalmazása is. Egyébként a kir. Kúria magáévá teszi a kir. ítélőtáblának azt a jogi megállapítását, hogy a vádlott a hivatali kötelességét meg is szegte. Mert igaz ugyan, hogy a bírónak abban, kit és hányszor alkalmazzon szakértőnek, szabad keze van ; ez a szabadsága azonban csak addig terjed, amíg a bírót úgy a szakértő személyének megválasztásánál, mint a szakértő ismételt alkalmazásánál, minden melléktekintet nélkül, egyedül és kizárólag csak az ügy és az ügyben szereplő felek jogos érdeke vezeti. A vádlottat azonban a kir. ítélőtábla által helyesen ismertetett körülmények szerint a G. szakértő alkalmazásánál