Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

íii'nifcl<íiot/i Döittvrni/tár. 33 (Kúria 1930. okt. 29. B II. 5392/1929. sz.) Indokok: ... Ami a panasznak ;izf a részét illeti, hogy jogtalan vagyoni haszonszerzés nem forog fenn, megjegyzi a a kir. Kúria, hogy a lopáshoz ezt nem is kívánja meg a törvény, de sőt — nem is szólva arról, hogy a cselekvés tárgya az adott esetben vagyoni értékkel bírt •— nem kívánja meg még csak azt sem, hogy a lopott dolog pénzben kifejezhető értékkel bírjon, mert a törvény az idegen ingó dolog védelmét nem annak értékéhez, hanem a hozzákapcsolódó életérdekhez köti... = Nyugta ellopása : BDtár XXIII. 136. — Lebélyegezetlen vasúti jegy ellopása : BDtár III. 154. — Cukorjegy elsikkasztása : BJT LXXII. 122. 41. Sikkasztás: le nem járt éves vasúti bérletjegy visszaadásának megtagadásával. (Kúria 1930. nov. 4. B III. 7463/1929. sz.) Indokok : ... A kérdéses éves vasúti bérletjegy érvénye 1927. június 1-én járt le s így addig az ideig még használható volt. Kétségtelen tehát, hogy az 1927. március 1-én még értékkel bírt, éspedig oly értékkel, amily összeg az évi bérleti összegből a még visszalévő negyedévre esett. Amikor tehát a vádlott, a tényállás szerint, a sértett tulajdonát képező bérletjegyet — dacára annak, hogy a sértett azt 1927. február végén visszakérte — a sértettnek vissza nem adta, hanem annak kiadását megtagadta, a vádlott birtokában volt ezzel a reánézve idegen ingó dologgal, mint a sajátjával rendelkezett, így azt jogtalanul eltulajdonította. Az eltulajdonítás pedig be volt végezve, mihelyt a vádlott azzal mint sajátjával rendelkezett, s így a vádlott bűnössége szempont jából közömbös az, hogy a sértett a vádlottat utólag a vasúti bérletjegy használatában a Máv.-nál való letiltás által megakadályozhatta volna-e vagy sem . . . = Csak eltulajdonítási szándék esetében sikkasztás a visszaadás megtagadása. Éppen úgy Btk. 359. § sem állapítható meg, ha a lefoglalt dolog hollétének fel nem fedése nem ily szándékkal történt. {BDtár VI. 80.) 42, A Bv. 17. § — mégpedig e §-nak nemcsak 2., hanem 1. bek. is — csupán az ügyfélnek vagy képviselőjének nyilatkozataira alkalmazható, de nem nyerhet alkalmazást tanúnak vallomása vagy egyéb nyilatkozatai tekintetében. (Kúria JEH 1930 dec lg B j 6129/i93o. sz.) Indokok : . . . A kir. járásbíróság V. vádlottat rágalmazás miatt elítélte azért, mert ő az A. és B. között folyámatban levő perben tanuként történt Büntetőjogi Döntvénytár. XXIV. 3