Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. fellebbviteli főtárgyaláson megismételt bizonyításkiegészítési kérelem felől nem kell külön határoznia. (Kúria 1930. okt. 28. B III. 1372/1930. sz.) Indokok : ... A védő már a kir. törvényszéki főtárgyaláson kérte a 12. sorszámú kérvényében foglaltakra az ott megjelölt bizonyítékok felvételét és ezen kérvényben már T. Lajosnak újból leendő kihallgatását is kérte lényegileg ugyanarra a körülményre, mint a fellebbviteli főtárgyaláson. A kir. törvényszék a védőnek ezt az indítványát elutasította. A védő e miatt a Bp. 384. § 9. pont alapján fellebbezéssel élt, majd a fellebbviteli főtárgyaláson meg is ismételte ugyanezt a bizonyításfelvétel elrendelése iránt előterjesztett kérelmét. A kir. ítélőtábla a fellebbezést felülvizsgálta, azt alaptalannak találta ; egyben azonban a védő által a fellebbviteli főtárgyaláson megismételten kért ezt a bizonyításfelvételt mellőzte. Ezek szerint ez az alaki semmisségi ok a fellebbezésben is fel volt hozva és annak figyelembevételét a kir. ítélőtábla mellőzte. Az tehát a Bp. 428. § 2. bek. értelmében a semmisségi panasszal már nem érvényesíthető. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a kir. ítélőtábla ezen a fellebbviteli főtárgyaláson megismételt ugyanazonos bizonyításkiegészítési kérelem tárgyában külön is határozott. Amennyiben ugyanis a kir. ítélőtábla az alaki semmisségi okon bejelentett fellebbezést alaptalannak találta, elesett annak a szüksége, hogy a fellebbviteli főtárgyaláson megismételt ezen bizonyításkiegészítési kérelem felett még külön is határozzon. Ha azonban a kir. ítélőtábla ezt tévesen mégis megtette, ez a körülmény nem ad a védőnek jogot arra, hogy e részben semmisségi panasszal éljen . . . = Kúria : Arra nézve, vájjon a fellebbviteli főtárgyaláson előterjesztett bizonyításkiegészítési indítvány megismétlése-e az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett bizon3'ítási indítványnak vagy pedig új indítványnak tekintendő-e, nem az az irányadó, hogy mindkét fckon ugyanazoknak a bizonyítékoknak a felvétele lett-e kérve, hanem az, hogy a felajánlott bizonyítékokkal mindkét fokon ugyanazoknak a ténykörülményeknek a bizonyítása céloztatott-e ? (BDtár XXIII. 90.) — V. ö. e kérdésről Mendelényi fejtegetéseit: id. mü 121—-122. 37. Ha az alsófokú bíróság mellőzött olyan, a törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett lényeges tényt, amelynek megállapítása a bizonyítékok értékelésétől függ, akkor a Kúria a ténymegállapítást a II. Bn. 33. § alapján nem helyesbítheti. Ilyenkor a Bpn. 35. § alapján van helye megsemmisítésnek. (Kúria 1930. nov. 26. B II. 7806/1930. sz.) Indokok : . . . Gondatlanság nem csupán akkor forog fenn, ha a mulasztás egymagában volt oka a bekövetkezett eredménynek, hanem akkor is, ha az eredmény a mulasztással esak más tényezők közreműködésével függ okozatosan össze. E szerint a törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása végett lényeges annak a körülménynek a tényként való megállapítása, hogy a pilléreknek agyaghabarccsal rakott téglákból való építése, ha egymagában