Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

152 Büntetőjogi Döntvénytár. (gondatlan közreműködés elvetélés körül) elbírálásánál a szigorúbb megtorlást szükségkép követeli. (Kúria 1931. okt. 7. B I. 3073/1931. sz.) 243. A Te. 125. § alapján hozott megszüntető végzésellen jelfolyamodással élhet a vádló azért, mert a följelentett cselekmény tárgyi súlya nem annyira jelentéktelen, hogy az ítélethozatal mellőzése indokolt volna és felfolyamodhatik a vádlott is azon az alapon, hogy ő a cselekményt nem is követte el. A fellebbviteli bíróság utasíthatja az elsőfokú bíróságot, hogy a 125. § mellőzésével a Bp. rendes szabályai szerint járjon el. A vádlónak ilyirányú perorvoslata hiányában azonban a fellebbviteli bíróság a cselekmény súlyosabb megítélését magábanfoglaló határozatot nem hozhat. (Kúria JEH 1931. okt. 9. B I. 4021/1931. sz.) Indokok : . . . A N. panaszára F. ellen becsületsértés vétsége miatt folyamatba tett ügyben a járásbíróság az eljárást a Te. 125. § alapján megszüntette és a vádlottat kötelezte, hogy képviseleti költség fejében 40 P-t fizessen meg a fő magánvádlónak. A járásbíróság szerint a bizonyított kifejezés tartalma enyhe megszégyenítő kifejezés jellegével bír és inkább goromba kifejezés fogalmát közelíti meg, a bűnösség csekélyfokú, a sértés tárgyi súlya is jelentéktelen, ezért úgy találta, hogy a büntetés sem a jogrend védelme, sem a sértettnek nyújtandó elégtétel érdekében nem mutatkozik szükségesnek, figyelemmel arra is, hogy a vádlott a tárgyaláson bocsánatot kért. A főmagánvádló ezt a végzést tudomásul vette, a vádlott felfolyamodást jelentett be a végzés egész tartalma és a költségmegállapítás miatt. A törvényszék,, mint fellebbviteli bíróság az elsőbíróság végzését megváltoztatta, a járásbíróságot további szabályszerű eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította, azért, mert felfogása szerint a vád tárgyát képező vétség nem oly csekély és a cselekmény tárgyi súlya nem annyira jelentéktelen, hogy az ítélethozatal mellőzhető s az eljárás megszüntethető lenne . . . A koronaügyész szerint a törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy a főmagánvádló a járásbíróság végzését tudomásul vette, viszont a vádlott felfolyamodásával felmentését s evvel kapcsolatban a költség viselése alól való felmentését óhajtotta elérni; a törvényszék tehát a perorvoslat szabta kereten túlmenőleg rendelkezett, mikor a járásbíróságot ítélethozatalra utasította. A Bp. 378. § 1. bek.-ben foglalt azon szabálynál fogva, hogy — hacsak a törvény kifejezetten ki nem zárja — minden végzés ellen van helye felfolyamodásnak, kétségtelen, hogy a Te. 125. § alapján hozott megszüntető végzés ellen is van helye felfolyamodásnak. Felfolyamodással élhet 1. a vádló azért, mert följelentett cselekményt tárgyi súlya nem annyira jelentéktelen, hogy az ítélethozatal a Te. 125. § alapján mellőzhető volna vagy csak azért is, mert a költségei nem állapíttattak meg (Te. 125. § 2. bek.) vagy a megállapítás sérelmes, de 2. felfolyamodhatik a vádlott is azon az alapon, hogy ő a cselek-