Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 127 emelt bünösségi körülményeket figyelembe véve, e mellett pedig tekintettel az utóbbi időben megromlott kereseti viszonyokra is, az ítélet rendelkező Tészében meghatározott összeget ismerte fel, a cselekmény súlyával és a vádlott kereseti viszonyaival kellő arányban állónak . . . IV. (Kúria 1931. jún. 17. B I. 2090/1931. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla helyesen állapított meg a főmagánvádló részére a St. 39. § alapján pénzbeli elégtételt; a megítélt elégtétel összegét azonban a kir. Kúria a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyokra és a vádlott csekélyebb vagyonára tekintettel felére leszállította . . . = Folytatás a jelen kötetben 163. sorszám alatt közölt sorozathoz. 210. A tettazonosság nem kizárólag a történeti eseménynek mint külvilági jelenségnek egységét jelenti, hanem jelenti egyúttal a jogilag védett érdek azonosságát is. Az ítélkezés szabadságának a jogilag védett érdek azonossága szab határt. A vádba tett és az ítélet alapjául szolgáló jogilag védett érdeknek mindenkor azonosnak kell lennie. (Kúria 1931. ápr. 28. B II. 7211/1930. sz.) Indokok : . . . A kir. ügyész szándékos emberölés kísérlete miatt emelt vádat; a Hv. 4. § által védett érdek sérelme miatt azonban nem támasztott büntetőjogi igényt. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének a bűncselekményt a vád szerint minősítő rendelkezését (Bp. 385. § 1. b) pont) részben mégis megsemmisítette és a vádlottnak azt a tettét, hogy Cs. Ferencet zsebkésével szándékosan hasbaszúrta, a Hv. 4. § 2. bek.-be ütköző erőszak bűntettének is minősítette. Abból indult ki a kir. ítélőtábla, hogy a bűncselekmény minősítésének kérdésében súlyosabb minősítés elérése céljából a vádlott terhére perorvoslat használtatott és így a kir. Kúria jogegységi tanácsának 12. számú büntető döntvénye értelmében a tett a kir. ítélőtábla által szabadon volt minősíthető. Ezért nem volt szerinte perjogi akadálya annak, hogy helyrehozza a kir. törvényszéknek azt a tévedését, mely szerint ez a vádlott vád tárgyává tett cselekményének egy másik, külön jogi érdeket is sértő jellegét nem vette figyelembe. A döntvénynek ez az értelmezése és a reá támaszkodó álláspont azonban nem felel meg a Bp. azon rendszerének, mely a döntvényben is kifejezésre jut. A bíróságnak általában, a cselekmény minősítése miatt a vádlott terhére bejelentett perorvoslat esetében pedig a felsőbíróságnak is joga van ugyan a vád alapjául szolgáló tényállást bővíteni és az eredménynek súlyosabb következményeit is meghatározni, de mindezt csak a tettazonosság határai közt teheti meg. A tettazonosság pedig nem kizárólag a történeti eseménynek mint külvilági jelenségnek egységét jelenti, hanem jelenti egyúttal a jogilag védett érdek azonosságát is, aminek a 12. számú büntető döntvény az indokolásában világosan kifejezést is ad, mondván, hogy az ítélkezés szabadságának a jogilag védett érdek azonossága szab határt; mert a vádba tett és az ítélet alapjául szolgáló jogilag védett érdeknek mindenkor azonosnak kell lennie. Márpedig nyilvánvaló, hogy a Btk. 279. §