Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. időpontjától a véghezvitel időpontjáig a pénz megtagadásán kívül oly mozzanat merült volna fel, amely a megfontolást megzavarhatta volna — hidegvérrel és állatias kegyetlenséggel végrehajtotta . . . II. (Kúria 1931. jún. 19. B II.V. 2359/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlott már hetekkel a cselekmény elkövetése előtt foglalkozott azzal a gondolattal, hogy emberölés útján is pénzt szerez és ekkor egy tőrt is készített magának, amelyet Debrecenbe magával vitt, itt pénze nagyrészben elfogyott, munkája nem volt, tudta, hogy a sértettnek, kivel bizalmas viszonyban volt, értékes ingóságai vannak és így elfogadható az a megállapítás, mely szerint a vádlottban az ölés gondolata már június 26-án éjjel vetődött fel és reggelig tartó fontolgatás után elhatározássá érlelődött, hogy S.-t megöü és pénzét vagy egyéb értékeit elveszi. A vádlottnak a vizsgálóbíró előtt tett és indokolatlanul visszavont beismeréséből az alsóbíróságok helyesen állapították meg, hogy június 27-én reggel a vádlott már el volt határozva arra, hogy a sértettet a kalapáccsal meg fogja ölni s az a körülmény, hogy kétszer is elment a kocsmába pálinkát inni, csak arra vall, hogy a szesz élvezete által tettének könnyebb végrehajtása céljából érzékeit akarta eltompítani s bátorságot növelni. A vádlottnak tehát elég ideje volt arra, hogy szándékolt tettének erkölcsi súlyát és törvényes következményeit mérlegelje, átgondolja és az értelemnek ezt a működését semmi sem zavarta, mert azt, hogy a sértett szemrehányásokkal fogja illetni házassága miatt, a vádlott előre láthatta, az tehát nem is hozhatta a vádlottat erős felindulásba, Ily körülmények között nem törvénysértő az a jogi döntés, mely szerint a vádlott cselekménye gyilkosság . . . III. (Kúria 1931. jún. 16. B II. 946/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlott már napokkal a bűncselekmény elkövetése előtt elhatározta, hogy a sértettet, akire haragot tartott, meg fogja verni, rajta a vélt sérelmét meg fogja torolni. A tett elkövetését megelőző estén pedig ez az elhatározása oda érlelődött, hogy ő sértettet nem megveri, hanem fejszével agyon fogja ütni. Ezért készíttette elő társával a kieszelt terv szerint az ölésre szánt fejszét ; ezért intézkedett, hogy ő éjjel az alvó sértettet tervének végrehajthatása végett zavartalanul megközelíthesse. Éjjel aztán egynéhány órai alvás után, tehát kipihent aggyal a szándékolt cselekményt a terv szerint higgadtan végre is hajtotta. A kir. Kúria ezekből a tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott, midőn ő a koponyacsonttörést és agyroncsolást okozó ütéseket az alvó sértettre mérte, ezt a cselekményt megelőző higgadt fontolgatás alapján vagyis előre megfontolt ölési szándékból követte el. A kir. ítélőtábla ezzel ellenkező álláspontjának megalapozására azt hozza fel, hogy a vádlott degenerált rendellenes elméjű egyén, az ölési szándék előre való megfontolásáról tehát már ez okból sem lehet szó. Ez az érvelés téves. A degeneráltság és az elmének rendellenessége ugyanis a «megfontolás» lehetőségét nem zárja ki. Az ilyen nem elmebeteg egyénnek az elhatározása ugyanis szintén a külső és belső benyomások hatása alatt, tehát a cselekvésre indító és ettől visszatartó okok számbavételével, vagyis mérlegelés eredményeként jön létre. Ez a mérlegelés a rendellenes elméjünél, éppúgy mint a teljesen épelméjű egyénnél történhet rögtönösen, de történhet meggondolással, higgadt-