Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 107 érvényes forgalmi adóbólyeget vett át azzal, hogy azok forgalmi adókönyvébe azok távollétében az átvett öszsegeknek megfelelő értékű érvényes forgalmi adóbélyegeket fog beragasztani, de ö minden egyes esetben az érvényes forgalmi adó bélyegek helyett használt, tehát érvénytelen forgalmi adóbélyegeket ragasztott be és a kapott összegeket magának megtartotta. Az alsófokú bíróságok a vádlott cselekményét egyrendbeli folytatólagos csalás bűntettének minősítették, mert elfogadták az államkincstár képviselőjének azt az álláspontját, mely szerint ez ügyben az államkincstár a sértett, mert a legnagyobb valószínűség szerint vádlott ténykedése következtében felmerült károk viselésére az általa fondorlatosan megtévesztett egyes adóköteles polgárok jóhiszeműségük következtében nem lesznek kötelezhetők. Ez a jogi álláspont téves. Azon körülmény ugyanis, hogy az okozott kár végeredményében nem a megtévesztett egyes adózó polgárokat, hanem egyedül az államkincstárt terheli, a vádlott cselekményének minősítésénél közömbös, mert a csalásnak nem tényálladéki eleme az, hogy a fondorlatosan megtéveszfcetij egyén károsuljon, hanem e bűncselekmény fennforog akkor is, ha a kárt másnak okozták. A csalás elkövetési cselekménye a fondorlatos tévedésbeejtés lévén, a folytatólagosság vagy halmazat elbírálásánál döntő fontosságú az, hogy a vádlott a csalást képező ténykedéseiben önálló, külön akaratelhatározással járt-e el vagy sem. A vádlott az általa megtévesztett 21 adóköteles mindenik egyénnel szemben fondorlatosan járt el, midőn arra kért pénzt és érvényes forgalmi adóbélyegeket, hogy annak megfelelő értékű érvényes bélyegeket fog a forgalmi adókönyveikbe beragasztani. A csalás bűncselekményét tehát nem egy, hanem huszonegy egyénnel szemben követte el . . . H. (Kúria 1931. jún. 15. B IV. 6646/1930. sz.) Indokok : ... A vádlott mint forgalmi adóellenőr azt hangoztatta az adózók előtt, hogy a forgalmi adó lerovásához szükséges bélyegeket, melyeknek beszerzésénél ő engedményt kap, megvásárolja s az adókönyvecskébe beragasztja. Az a ténykedés, hogy értéktelen bélyegeket ragasztott be az adókönyvecskébe, alkalmas fondorlat volt az adózók megtévesztésére és tévedésbentartására. Célja az volt, hogy az így megszerzett pénzt megtartsa, tehát magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. Az átvett pénzek megtartása folytán az államkincstárnak, amennyiben pedig ez a forgalmi adót a felektől újból behajtaná, a feleknek is vagyoni kárt okozott. A vádlott ténykedése tehát a csalás tényálladéki elemeit magában foglalja. Azok a napi jelentések, amelyekben a vádlott azt jelentette, hogy a felek valódi bélyegekben rótták le forgalmi adójukat, okiratok, amennyiben jogilag lényeges tények bizonyítására szolgálnak, éspedig közokiratok, amennyiben azokat közhivatalnok, hivatalos hatáskörén belül, állította ki. Az ilyen tartalmilag valótlan jelentések tehát hamis közokiratok, amelyekből az államra az a jogsérelem származott, hogy a forgalmi adó befizetése elkönyveltetett, sőt a község még jutalékban is részesült . . . III. (Kúria 1931. máj. 6. B II. 118/1931. sz.) Indokok : ... A vádlott forgalmi adóellenőr a felettes hatósága által kifejezetten csupán az alkalmi adózók által fizetett forgalmi adók átvételére volt feljogosítva és kötelezve. Amidőn tehát a sértettnek, mint «nem alkalmi adózónak» azt a kérelmét, hogy tőle mint «alkalmi adózótól)) szedje be a for-