Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 91 159. Bíróküldést csak a felek indítványozhatnak, felek alatt pedig a kir. ügyészség, a fő- és pótmagánvádló, valamint az értendő, aki ellen a bűnvádi eljárás folyik ; ennek folytán a sértettnek bíróküldés iránti kérelmet előterjeszteni nincsen joga. (Kúria 1931. ápr. 8. B L 1293/1931. sz.) = Kúria : A feljelentő ebben a minőségei én nem kérhet bíróküldést. (Bl)tár VI. 139.) A sértett, ha nem vádló, nem kérhet bíróküldést. (BDtár V. 127.) 160. Gépjármű vezetőjének gondatlansága. Elítélések. I. (Kúria 1931. ápr. 14. B II. 5028/1930. sz.) Indokok : . . . A gépjármű vezetője a forgalom biztonságának érdeke által megkívánt kötelességénél fogva külön előírás nélkül is köteles minden körülmények között minden tőle telhetőt megtenni, hogy a gépjárművével mások életét vagy testi épségét ne sértse vagy ne veszélyeztesse. Amikor tehát látja, hogy az úttesten áthaladó vagy az azon időző egyén megzavarodva tétovázik, ide-oda futkos, köteles vagy megállítani a gépkocsit vagy úgy elkerülni a megzavarodott járókelőt, hogy annak testi épségét ne veszélyeztesse. Ennek a kötelességnek — miként a tények mutatták — a vádlott nem tett eleget azzal, hogy a gépjárművével a gyalogos ember gyorsaságával haladt, de meg nem állott. Neki ugyanis, amikor látta, hogy a két leány megzavarodott és a gépjárműve előtt tétovázva egymást ráncigálja : meg kellett volna állnia és be kellett volna várnia, míg veszély nélkül megindulhat. Mert kellő megfontolás mellett a vádlottnak előre kellett látnia, hogy ha ezt nem teszi, gépkocsijával a két leányt elgázolhatja ... H. (Kúria 1931. ápr. 14. B III. 7292/1930. sz.) Indokok .... Amikor a megnövekedett forgalom, valamint a gépjármüvek gyorsasága miatt a gyalogosok részéről különösebb figyelem és ügyesség, higgadtság és körültekintés kívántatik ahhoz, hogy azok valamely forgalmas úttesten baj nélkül haladhassanak át : a köztapasztalat szerint gyakran megtörténik, hogy a kevésbbé fegyelmezett, esetleg gyengébb idegzetű, ijedősebb járókelők a gépkocsi közeledtére zavarba jönnek, elvesztik tájékozási képességüket és e miatt úgy viselkednek, ami reájuk veszélyt jelent, a gépkocsivezetőnek pedig lélekjelenlétét és ügyességét kétségtelenül próbára teszi. Erre a gépkocsi vezetőjének gondolnia kell, éspedig annál inkább, mert tőle, mint veszélyes jármű hivatásos irányítójától, a törvény fokozottabb gondosságot kíván. Ezért attól, aki gépkocsit vezet, feltétlenül megkívántatik, hogy nagyforgalmú útvonalon az úttesten áthaladó gyalogjárókra megfeszített figyelemmel és fokozottabb körültekintéssel ügyeljen különösen akkor, ha észreveszi, hogy ez a járókelő megijedt, megzavarodott. A jelen esetben a vádlottnak kellő figyelem mellett észre kellett vennie azt, hogy a sértett az úttest közepén — tartva az elgázolástól — megzavaró-