Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

'.78 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok .... A tényállás szerint a vádlott azt mondta a sértettnek, hogy maradjon nála, majd ő szerez neki férfiakat, akiktől jól kereshet, és midőn a leány ettől húzódozott, mert attól felt, hogy teherbe esik, a vádlott azzal biztatta, hogy majd olyan orvosságot készít neki, ami a teherbeesést megakadályozza, mire a nő beleegyezett, hogy a vádlott által szerzendő férfiakkal pénzért közösül. A vádlott ^zután kivitte a nőt G. pusztára egy N. nevű emberhez, összehozta őt \. állatorvossal, P. rendőrrel, K. mészárossal, G. Józseffel és még mintegy 20 férfival, akikkel a leány jutalomért közösült és a befolyt jövedelem egy részét a vádlott elvette a leánytól s több esetben külön is jutalomban részesült a férfiaktól. A vádlott e ténykedése a közvetítés fogalmi körét messze túlhaladja. Úgy a sértettel szemben használt biztató, bátorító kijelentések, mint a férfiak felkeresésében megnyilvánult buzgó tevékenysége a törvény által előírt megszerzés fogalmát teljesen kimeríti. .. = A megszerzésre irányuló törekvés fogalmát nemcsak a reábírás, hanem más megfelelő magatartás is kimerítheti: Kúria EH BHT 647. 132. A már szigorított dologházba utalt egyén által elkövetett büntettek és vétségek tekintetében a Bp.-nek az illetékességre vonatkozó, úgyszintén az anyagi jognak a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezései hatályon kívül helyezetteknek tekintendők. (Kúria JER 1931. febr. 27. B I. 297/1931. sz.) Indokok .... A pestvidéki kir. törvényszék 1929. június 4-én kelt ítéletével M. Istvánt lopás bűntettében bűnösnek mondotta ki és a II. Bn. 36. § alapján szigorított dologházba utalta, melynek legrövidebb tartamát "három évben határozta meg. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. A budapesti kir. büntetőtörvényszék 1930. január 15-én ugyanezt a M. Istvánt lopás bűntettében mondotta ki bűnösnek, a II. Bn. 36. § alapján szigorított dologházba utalta és ennek legrövidebb tartamát öt évben állapította meg. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. A koronaügyész perorvoslattal támadja meg a budapesti kir. büntetőtörvényszék ítéletét az alapon, hogy az az ítélet megsértette a II. Bn. 40. §-t először azért, mert ebben az ügyben a pestvidéki kir. törvényszéknek kellett volna eljárnia, amely M. Istvánt előzőleg háromévi legrövidebb tartammal már szigorított dologházba utalta; másodszor megsértette ugyan-e § 2. bek.-t is, amely szerint ily esetben a bíróság az eset körülményeihez képest az eljárás megszüntetésének lehetősége mellett a szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartamát csak felemelheti, de különtételű és minimumú szigorított dologházat már nem szabhat ki. A perorvoslat alapos. A II. Bn. 40 § 1. bek. folytán a már szigorított dologházba utalt egyén által elkövetett bűntettek és vétségek tekintetében a Bp.-nek az illetékességre vonatkozólag a 16. és 17. §-okban foglalt rendelkezései hatályon kívül helyezetteknek tekintendők és e bűncselekmények tárgyában — tekintet nélkül azok el-