Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi i Döntvénytár. 45 A hatóság előtti rágalmazás vétségének elkövetési cselekedete, a hatóság előtt kellő ténybeli alap nélkül és a mellett gondatlanul megtett EeTjelentés, amely utóbb valótlannak bizonyul. Az iratokból megállapítható, hogy a hatóság előtti rágalmazás vétségének alapjául az a feljelentés szolgál, amelyet P. Jenő P. Géza- ellen, a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányságánál tett és amelynek tárgyában utóbb a bajai ügyészségi kirendeltség szüntette meg a nyomozást. Nyilvánvaló ezek szerint, hogy a hatóság előtti rágalmazás vétsége Budapesten, vagyis azon a helyen lett elkövetve, ahol a feljelentés beadatott, éppen ezért a hatóság előtti rágalmazás vétsége miatt indult bűnügyben a kir. Kúria a budapesti kir. büntető járásbíróság illetékességét állapította meg. = A hatóság székhelye irányadó: BDtár II. 162. 39. A könnyű testi sértés vétségének minden esete, tehát a Btk. 302. §. 2. bekezdése alá eső felmenő ágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértés vétsége is főmagánvádra üldözendő. ^Kúria 1928 dec 7 B j 7128/1928. sz.) Indokok : . . . A Bp. 41. §. azon rendelkezésének, mely szerint a sértett, mint fő magánvádló, a Btk. 301. §-ban meghatározott könnyű testi sértés vétsége esetében vádat emelhet, semmikép sem tulajdonítható az az értelem, mintha a könnyű testi sértés vétségének a csak a 302. §. 1. bekezdése szerint büntetendő esete volna főmagánvádas cselekmény, ellenben a 2. bekezdés szerint büntetendő vétség már nem volna az. Ha a törvényhozásnak ez lett volna az akarata, akkor ennek — a büntetési tételt megállapító törvényhelyek felhívásával — kifejezést is adott volna úgy, amint azt a rágalmazás, becsületsértés, levéltitoksértés stb. vétségénél tette. Minthogy azonban a Bp. 41. §-a a Btk. 301. §-ában meghatározott könnyű testi sértést jelenti ki főmagánvádas vétségnek, nyilvánvaló, hogy a könnyű . testi sértés vétségének minden esete, tehát úgy a 302. §. 1. bekezdése alá eső vétség, mint a 2. bekezdés alá eső felmenő ágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértés vétsége is főmagánvádra üldözendő. A kir. ítélőtábla álláspontja arra a tévedésre vezethető vissza, hogy a felmenő ágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértést egy, a Bp. 41. §-ában nem említett külön vétségnek tekinti, holott az a Btk. 301. §-ában említett könnyű testi sértésnek csupán egy súlyosabb főbüntetéssel büntetendő esete. Nem indokolható a kir. ítélőtábla álláspontja azzal a körülménnvel sem, hogy a felmenő ágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértés vétsége